Egy fontos polifág szántóföldi károsító: A gyapottok-bagolylepke

A kártevő életmódja

A gyapottok-bagolylepke egy olyan vándorlepke faj, amely igazság szerint „belső vándor” fajnak tekinthető, mivel élettere nem különül el élesen a téli és a nyári időszakban egymástól. A telet a Balkán-félszigeten tölti és tavasszal ott hozza létre első, nem túl forró, kiegyenlítettebb hőmérsékletű évjáratokban akár második nemzedékét is. A tavasz végén, amikor az ottani időjárás már túlzottan száraz és forró ahhoz, hogy ott virágozzanak még a növények, a kártevő szinte teljes populációja elindul észak felé. Követi a kultúrnövények és gyomok virágzásának, termés-érlelésének északra történő húzódását. Hazánkban ez a károsító áttelel ugyan, de a tél folyamán a túlélési rátája meglehetősen gyatra. Báb alakban képes ugyan áttelelni, és a telelés során nem is annyira a téli hideg, a fagyos környezet okozza a nagy mortalitást, hanem a sokszor vízzel telített, levegőtlen környezet. A hazánkban áttelelt populáció mérete jelentéktelen, így a kártétel szempontjából releváns, sokszor szélsőségesen nagyméretű, dél felől érkező inváziós populáció és utódnemzedékei azok, amely Magyarországon a nagy gazdasági kártételért felelősek.

A károsító speciális életmódjának fő oka az, hogy az imágók fertilitásához mindenképpen tokoferolra van szükség, amely csak generatív növényi szervekben található meg. Bár az imágók is látogatják a virágokat (ez pl. a napraforgó esetében igen jól megfigyelhető), de imágóként nem képesek ezt a számukra szükséges anyagot felvenni (a szájszervük sem alkalmas rá).

Így a hernyókra hárul az a nemes, de számunkra meglehetősen káros feladat, hogy a virágok, termések elfogyasztásával ezt a nélkülözhetetlen anyagot felvegyék. E tevékenységük során ezért a meglehetősen falánk hernyók szinte minden növényi generatív szervet hajlandóak elfogyasztani, amellyel a rágóik elbírnak. Nyilvánvalóan a már kőkeményre érett termésekkel, mint amilyen pl. a kukoricaszemek állapota szeptemberben, már nem bír el a hernyók rágója, így az ekkorra már hatalmasra duzzadt hazai gyapottok bagolylepke populáció kétségbe esetten keres bármilyen olyan növényt, amelyen még elfogyasztható állapotú generatív szerveket talál.

A nyár végére drasztikus mértékben felszaporodott károsító ebben az időszakban leginkább már csak a késői vetésekben (kukorica, cirok, szója), a szélsőségesen hosszú tenyészidejű fajták, hibridek állományaiban, illetve döntő részben a másodvetések növényállományaiban tud esetenként totális mértékű károkat okozni.

Rendkívül nagy kárt tudnak okozni szabadföldi és fólia alatti kertészeti kultúrákban, paradicsomban, paprikában, nemcsak azzal, hogy berágnak a termésbe, hanem a sérülés miatt meginduló romlási folyamat elindításával is.

A gyapottok-bagolylepke hazánkban 2–3 nemzedéket képes évente felnevelni. A kártétel szempontjából mindenképpen meghatározó, hogy délről, a Balkán–félsziget irányából bevándorló populáció mikor éri el hazánkat, és a megérkezés idején az egyes kultúrák mennyire képesek „kiszolgálni” a beözönlött imágók peterakás iránt támasztott igényeit.

A károsító rajzása, a populációk mozgása szerencsére ennél a károsítónál kiválóan előrejelezhető.

Igazság szerint szerencsés esetben (pl. nagy populáció vándorlása esetén) akár szabad szemmel is érzékelhető a károsító imágóinak északi irányban történő vándorlása az ország déli részein. A vándorlepkék igen sokszor az uralkodó északnyugati széllel szemben repülnek, és ha egy hagyományos vándorlási útvonalon június elején megállunk, akkor sokszor láthatunk egy irányba repülő bagolylepkéket, amelyek a talajt „kopírozva” a kisebb légellenállás miatt az aljnövényzet fedezékét kihasználva nyomulnak észak felé.

A kihelyezett feromoncsapdákban ekkor hirtelen a 2–3 nap alatt befogott 1–2 db imágó helyett sokszor olyan magas értéket is elérhet a fogás, hogy még a varsás típusú csapdák kapacitása is kimerül. Érdemes ilyenkor gyakrabban ellenőrizni a csapdákat, és szintén érdemes megfigyelni a befogott lepkék szárnyainak állapotát, kopottságát. A hazánkban kifejlődött lepkék nem sokat repültek, így szárnyaik épek, mintázatuk tiszta. A délről jövő, jó pár száz kilométert repült egyedek szárnyai viszont nagyon le vannak harcolva. A tépett végű szárnyak, a szinte felismerhetetlen mintázat egyértelműen jelzi a csapda üzemeltetőjének, hogy hosszú útról érkezett vándor jószágot sikerült befogni.

A szexferomoncsapdák kiváló előrejelző eszközök. Ugyanakkor ne essünk túlzásokba a használatuk során! Sajnos az utóbbi években rendszeresen megfigyeltük,hogy a gyapottok–bagolylepke feromoncsapdák tömegesen fogják a minden gazdálkodó és a környezet számára is rendkívül hasznos beporzó szervezetek közül a földi poszméh (Bombus terrestris) egyedeit. Éppen ezért a kihelyezett csapdák számát igyekezzünk minimalizálni, és feleslegesen ne sokszorozzuk azok számát!

Amíg a feromoncsapda-gyártók ezt a problémát megbízhatóan meg nem oldják, addig semmiképp se helyezzünk ki a szükségesnél több csapdát! Sajnálatos módon e csapdák elméletileg tökéletes szelektivitása itt csorbát szenvedett, és nem célszerű felesleges adatokért többezer hasznos rovart beáldozni a környezetünkből.

Védekezési lehetőségek

A gyapottok-bagolylepke ellen mindenképpen védekezniük kell a szántóföldi növénykultúrák termesztésében érdekelt gazdálkodóknak, akár konvencionális, akár pedig biotermesztési környezetben végzik tevékenységüket. Bár a konvencionális termesztésben érdekelt gazdálkodók rögtön a kémiai megoldás irányában szeretnek lépéseket tenni, a biotermesztési feltételek mellett gazdálkodók is bőségesen elegendő lehetőséggel rendelkeznek ahhoz, hogy a kártevő okozta problémát kellő mértékben és eredményességgel kezelhessék.  Lássuk hát, hogy mik a lehetőségei a biotermesztőknek a gyapottok-bagolylepke elleni védekezésre:

Agrotechnikai eszközök

A gyapottok–bagolylepke esetében leginkább úgy tudunk agrotechnikai megoldásokkal védekezni a károsító ellen, ha mindenképpen igyekszünk elkerülni, hogy az adott kultúra, illetve más potenciálisan tápnövénynek tekinthető kultúrák közül akár az alsó, akár a felső végletbe kerüljünk, azaz nagyon korai vagy nagyon késői vetésünk, majd virágzó állományunk legyen. Ez gyakorlatiasan azt jelenti, hogy ne lógjunk ki a „tömegből”! Miért is? Egyszerűen azért, mert egy beáramló nagyobb populáció a megérkezése időpontjában, vagy egy, már itthon kikelt populáció a kelés pillanatában nem mindegy, hogy mennyi potenciálisan tápláléknak tekinthető növényt talál. Éppen ezért, ha a mi gazdaságunk az egyetlen széles e határban, ahol szuperkorai, FAO 100 – 200-as kukorica van vetve (lehetőleg jó korán, mivel így éri meg igazán), akkor ne csodálkozzunk nagyon, hogy a délről bezúduló lepkenépesség a mi kukoricaföldünket fogja mindennél jobban „szerencséltetni”, hiszen közel és távol ez lesz az egyetlen olyan kukorica, amely már június közepén címert és csövet is nevel! A környék összes, a generatív szervekre veszélyes kártevőjét sikerülhet ezzel oda gyűjteni!

Hasonló a helyzet a szélsőségesen hosszú tenyészidejű fajták és hibridek vetésével, illetve a másodvetésekkel. A nyár végén, ősz kezdetén a kukoricaállományok zömén a szemek már olyan kemények, hogy azt a gyapottok-bagolylepke fiatal hernyói már képtelenek megrágni. Innentől kezdve a kukoricák zöme már alkalmatlan a kártevő számára ahhoz, hogy oda petét rakjon. megkezdődik a nagy vadászat bármilyen olyan növény iránt, amelynek még a generatív szervei alkalmasak a gyapottok-bagolylepke hernyói számára a fogyasztásra. Ráadásul ez igaz nemcsak a kukoricára, hanem az ősz során minden olyan növényre, amelyen a kártevő számára még ehető szervek találhatóak. Ekkor valamennyi másodvetésű kultúra nagy veszélyben van.

Biológiai növényvédelem

E tekintetben a hazai növényvédelmi gyakorlat szerencsére meglehetősen jól fejlett. Több olyan (gyártó által kifejlesztett, fürkészdarazsakat tartalmazó készítmény van forgalomban, amely engedélyezett és igencsak hatékony a gyapottok–bagolylepke ellen. Ilyen a Bioline fürkésdarázs (Trichogamma brassicae) és a Trichoplus Trichogamma evanescens és Trichogamma pintoi). Ezek kizárólag petefürkészek, így kihelyezésüket akkorra kell időzíteni, amikor a kártevő peterakása zajlik.

A gyapottok-bagolylepke petéi aprók, víztiszták és rendkívül nehezen észlelhetőek a megtámadott növényen. Éppen ezért célszerűbb a feromoncsapdás eredmények alapján időzíteni a fürkészek kihelyezését. Gyakorlatilag a rajzáscsúcs után pár nappal már érdemes kihelyezni a parazitoidokat tartalmazó diszpenzereket. Mivel ezek a fürkészdarazsak meglehetősen rövid életűek, így az elnyújtott, szakaszos kihelyezés erősen javallott. Egy nagyobb, alternatív célszervezeteket erősen nélkülöző kukoricaföld esetében a fürkészdarazsaknak csak ez az egyetlen módszer biztosíthatja, hogy a nyár közepétől sokszor már folyamatossá váló bagolylepkerajzás mellett biztosítani tudják a kártevő kellő mértékű parazitálását.

Egy igazi biogazdaságban ugyanakkor ügyelnek arra (is), hogy a környezeti diverzitás minél nagyobb legyen, így ott a természetes fauna parazitoid szervezeteire is számítani lehet. Ugyanakkor még ilyen környezetben is számítani kell arra, hogy a parazitoidok mesterséges kihelyezésével lehet csak kellő mértékben korlátozni a kártevő gyapottok-bagolylepke populációját. Ez alapvetően a lepke vándorló jellegéből adódik, mivel a kártevő akár napok alatt egy alkalmas területen megtöbbszörözheti a létszámát. Erre egyetlen parazitoid szervezet sem lehet felkészülve.

Kémiai növényvédelem

Ez az a védekezési módszer, amelyre egy biogazdaságban csak a legvégső esetben kerülhet sor. Akkor, amikor már a korábban említett védekezési lehetőségeket kimerítettük (vagy megfeledkeztünk róluk) és a károsító már közvetlen kártételi veszéllyel fenyeget. Elsőként a Bacillus thuringiensis var. kurstaki hatóanyagú készítmények használata jöhet szóba, amit tekinthetnénk akár biológiai védekezésnek is, de a kijuttatás módja miatt soroljuk ide. Ezek a rovarölő szerek döntően más fajú lepkék hernyói ellen hatékonyak. Bagolylepkehernyók ellen hatásuk (a hernyók előbelének eltérő kémhatása miatt) sokkalta gyengébb és inkább csak a fiatal hernyók esetében hoz kielégítő eredményt. Ugyanakkor fiatal hernyókból álló populáció ellen azért eredményes lehet. Fontos, hogy minél fiatalabb hernyók ellen vessük be ezeket a készítményeket. Akár még részben preventív módon, azaz a peterakás időszakában kijuttatva is eredményesek. Ugyanakkor a már kifejlett, vaskos, tarka hernyók esetében ne nagyon várjunk elfogadható eredményességet.

A legvégső megoldásként a biotermesztésben is engedélyezett, spinozad hatóanyagú Laser készítmény használata javasolható. Ez a rovarölő szer is inkább a fiatalabb hernyók ellen hatékony, de ha érintkezésbe tud lépni az idősebb lárvákkal, úgy azokat is elpusztítja. Itt inkább azon múlik a hatékonyság, hogy a célszervezet, azaz a hernyók mekkora eséllyel tudnak találkozni a kijuttatott készítménnyel.

A gyapottok–bagolylepke hernyói alapvetően fénykerülők, és ez a tulajdonságuk idősebb korukban csak egyre jellemzőbb lesz. Éppen ezért rágják be magukat pl. a kukoricacső csuhélevelek alatti részébe is. Ha olyan növényen kénytelenek táplálkozni, ahol nincs lehetőség az elbújásra, akkor nappal is a felszínen vannak jelen (pl. a szója esetében), de ha tehetik, akkor kerülik a fényt. Ezáltal viszont döntően olyan helyeken tartózkodnak általában (főleg idősebb korukban), amelyet permetező szerekkel elérni nem, vagy csak részlegesen lehet. Ráadásul a fejlettebb hernyók ellen a legjobb készítmények hatékonysága is eléggé gyenge. Éppen ezért mindenképpen a még fiatal lárvák ellen célszerű védekezni.