Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet
Élvonalbeli kutatás Ökológiai szemlélet Fenntartható jövő

Támogasd a munkánkat! hu en

Keresés


Szabadszavas keresés

Kategória

Téma

(Kijelölés törlése)
Keresés

Kosár tartalma

0 tétel van

Fizetendő:

Szállítási díj nélkül
Az összeg az ÁFÁ-t tartalmazza

Kosár Megrendelem  

2019. december 16. Hír

Agrobiodiverzitás – Agro, bio, mi? – avagy miért fontos a mezőgazdaság sokfélesége

A diverzitás, azaz a sokféleség fontos dolog. Már tudjuk talán. De vajon mennyire értjük, miért? Mert ugyan szép és szimpatikus dolog, hogy színes pillangók és érdekes állatok élnek körülöttünk, aminek megőrzését támogatni és védeni kell, de valójában ez a történet ennél többről szól.


A biodiverzitás, azaz a biológiai sokféleség ugyanis az életbiztosításunk.

Az agrobiodiverzitás, a mezőgazdasági növényeink (és állataink) sokfélesége pedig a jövőnk kenyere (és kolbásza), vagyis az élelmezésbiztonságunk egyik kulcsa. Ez derül ki legalábbis egy 2019-ben megjelent tudományos közleményből1, amely szerint az agrobiodiverzitás növelésével a terméshozamok stabilitása és kiszámíthatósága jelentősen fokozható. Azokban az országokban és régiókban ugyanis, ahol az élelmiszertermelés több növényfaj termesztésén alapul, ritkábban fordulnak elő olyan évek, amikor a nemzeti össztermés drasztikusan (25%-nál nagyobb mértékben) csökken.

Agrobiodiverzitás és a termésbiztonság

A fent idézett, nemzetközi kutatócsoport által jegyzett tanulmányban a Földet 22 szubkontinentális mezőgazdasági régióra osztották, és azt vizsgálták meg, hogyan változott az elmúlt 50 évben regionálisan és világszinten a termesztett növények fajösszetétele, termesztési területük aránya és az összesített, kalóriaértékre vonatkoztatott termésátlag.

Az eredmények arra utalnak, hogy a termesztett növények diverzitása hasonló mértékben képes az éves termésmennyiséget stabilizálni, mint amilyen mértékben az éves csapadékmennyiség ingadozása azt csökkentheti.

A termesztett növények fajösszetételének fokozásával a termésstabilitás tehát növelhető.

Az agrobiodiverzitás változása az elmúlt 50 év mezőgazdaságában

Kicsit talán meglepő, de a közleményből az is kiderül, hogy a mezőgazdasági termelés diverzitása az elmúlt 50 évben regionális szinten szisztematikusan nőtt. Köszönhető ez annak, hogy a 1980-as évektől a nagyüzemi mezőgazdasági gyakorlat elterjedésével, üzemi méretekben kezdtek bizonyos növényfajokat olyan területeken és régiókban is termeszteni, ahol korábban az nem volt szokás, és/vagy a technológia ezt nem tette lehetővé. A 90-es évekre az intenzifikációból adódó, elsőre meglepő regionális diverzifikáció azonban megszűnt, a régiók közötti különbségek csökkentek és elkezdett kirajzolódni az a trend, amely a néhány növényfaj dominanciáján alapuló termelés következménye: a régiók uniformizálódása és a regionális különbségek elmosódása.

Annak ellenére tehát, hogy regionális szinten az elmúlt 50 évben nőtt a diverzitás, a mezőgazdasági termelésünk java részét adó nagy gazdaságok kontinenstől függetlenül egyre jobban kezdtek hasonlítani egymásra. Globális szinten a diverzitás tehát jelentősen csökkent.

Észak Amerikában például jelenleg 93 féle növényfajt termesztenek az 1960-as években termesztett 80 fajjal szemben.2 A több faj termesztéséből adódó diverzitásnövekedés viszont nem ellensúlyozza azt a hatást, hogy világviszonylatban 4 fajt termesztünk a megművelt területeink felén. Igen a felén! A négy növény abc sorrendben a búza, a kukorica, a rizs és a szója. A területek másik felén pedig osztozik a többi, a „maradék” 152 élelmezési célból termesztett növényfaj.

A legnagyobb termelők ráadásul gyakran csak egyetlen faj egyetlen genotípusát (fajtáját/hibridjét) termesztik akár több ezer hektáron keresztül is. Észak-Amerikában például a kukoricatermés 50%-át összesen hat genotípus biztosítja. Megdöbbentő egyformaság.

 Az agrobiodiverzitás ökológiai szempontjai és a klímaváltozás

Az egyformaság, azaz a diverzitás csökkentése látszólag jó dolog. Növelhető vele a hatékonyság és ezáltal a profit is. Az előny azonban sosem jár egyedül.

Ökológiai szempontból a néhány faj vagy fajta dominanciáján alapuló mezőgazdasági rendszerek ugyanis rendkívül sérülékenyek. Jó példa erre a monokultúrás banántermesztés és a banánt világszinten veszélyeztető fuzáriumos hervadás problémája. A világ banántermelésének 47%-át egyetlen banánfajta, a Cavendish adja, annak ellenére, hogy az elérhető fajták száma 1000 felett van.3

Pedig a diverzitás és a hatékonyság nem feltétlenül ellensége egymásnak. Jelenleg azonban mégis feláldozzuk a diverzitást a kényelem oltárán. Nem éri meg. Hosszútávon egészen biztosan nem. Mert az emberiség és ezzel együtt az élelmiszerigény is folyamatosan növekszik, a klímánk pedig – nem csekély mértékben az ipari mezőgazdaságnak köszönhetően4 – igencsak változik. A diverzitás pedig az egyetlen biztosításunk arra az esetre, ha történik valami olyan, amire nem igazán számítunk. Ha történik valami és van diverzitás, akkor ugyanis marad esély, hogy a kieső elemek helyére tud kerülni más.

Mert banán nélkül még megleszünk, de búza, rizs, kukorica és szója nélkül, amelyeket a globális diverzitás hiánya szintén érint, aligha.

A diverzitás tehát fontos dolog. Már azt is tudjuk, hogy meg is kell őrizni ezt a mindenféle diverzitást: a bio-, az agro-, az agrobio-, a genetikai, a faji és az ökológiai diverzitást.

Ha teljesen elveszítjük, elveszünk mi is.  Sokkal hamarabb, mint azt gondolnánk.

Úgyhogy mentsük, amit még lehet. Táplálkozzunk változatosan, együnk helyit, támogassuk a sokféleségre törekvő, fenntartható termelőket, és együnk mindig kicsit mást!

Biodiverzitás

A biodiverzitást három elsődleges szinten értelmezzük: a genetikai diverzitás, a faji diverzitás és az ökológiai diverzitás szintjén. A három szint egymást kiegészítve határozza meg a teljes biodiverzitást.

  • Az első szint a genetikai diverzitás, amely a gének szintjén megjelenő változatosságot foglalja magában.
  • A második szint a taxondiverzitás, ami a fajok sokféleségét jelenti. Ez a szint a biodiverzitás legkönnyebben érthető, kézzelfogható szintje. Ide sorolhatjuk az idézett publikációban1 is vizsgált faj szintű agrobiodiverzitást, amely egy adott időszakban termesztett fajok számának és vetésterületük nagyságának a függvénye.
  • A biológiai sokféleség legösszetettebb szintje az ökológiai diverzitás, amely egy ökoszisztéma szintjén értelmezi a sokféleséget. A legnagyobb ökoszisztéma maga a Föld.

Felhasznált források:

1: Martin AR, Cadotte MW, Isaac ME, Milla R, Vile D, Violle C (2019) Regional and global shifts in crop diversity through the Anthropocene. PLoS ONE 14(2): e0209788. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0209788

2: University of Toronto. “A very small number of crops are dominating globally: That’s bad news for sustainable agriculture.” ScienceDaily. ScienceDaily, 6 February 2019. www.sciencedaily.com/releases/2019/02/190206161446.htm

3: http://www.fao.org/news/story/en/item/1235747/icode/

4: https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2019/08/3.-Summary-of-Headline-Statements.pdf

Támogatók

  
Az oldalt fejlesztette:

Biztos vagy benne?


Mégsem Igen