A szőlő növényvédelme biológiai módszerekkel

A fajtaválasztással és a telepítéssel kezdődik a szőlő növényvédelme

Oltványt vagy dugványt telepítsünk?

A kérdésre a válasz viszonylag egyszerű: bár a ledugott szőlővessző (akár az anyatőkétől még el nem választott, bújtással szaporított szőlő) nagyon könnyen legyökeresedik, ezt a módszert csak a homokos talajokon szabad választani. A XIX. század végén került be Amerikából Európába a filoxéra (Daktulosphaira vitifoliae vagy Viteus vitifoliae), a szőlő-gyökértetű, amely elleni védekezés nem veszített aktualitásából ma sem. Az szőlő-gyökértetű bonyolult egyedfejlődésű, a legtöbb hagyományos európai szőlőfajta gyökerén jól fejlődik, ezzel a növény pusztulását okozza. Kivételt ez alól a nagyon magas, 70-80%-os kvarchomok tartalmú talajokon élő szőlők jelentenek, itt a filoxéra nem él meg. Védekezni ellene oltványok használatával lehet: az oltványok esetén valamennyi használt alany megfelelő filoxéra-ellenálló képességgel rendelkezik. Az alany megválasztásának a házikertben is van jelentősége: vannak szárazságtűrőbb, vagy magas mésztartalmú talajokra ajánlott alanyvesszők. A klímaváltozás és az időnként extrém aszályos nyarak miatt mindenképpen javasoljuk a szárazságtűrőbb alanyok használatát. Az alanyok tulajdonságairól ezen a linken bővebb információt találnak.

A szőlő betegségei, elsősorban a peronoszpóra és a lisztharmat ellen jó rezisztenciával rendelkező szőlőfajták érhetők el. A csemegeszőlők tekintetében a lerakatokban megvásárolhatók a rezisztens fajták pl. az Esther, a Teréz, a Nero vagy a borkésztésre is alkalmas Bianca, Pölöskei muskotály, valamint a borversenyeken is jó eredményeket elérő fajták, mint a Németországból származó Solaris, Hibernal, vagy a pécsi kutatóból származó Jázmin. A rezisztens fajták, amennyiben nincsenek nagyon szélsőséges időjárási körülmények (pl. folyamatos esőzés, ezáltal a szürkepenész-fertőzésnek kedvező nedves növényfelület virágzás vagy termésérés idején), olyan évjáratban, illetve megfelelő termőhelyen valóban termelhetők növényvédelmi kezelés nélkül. Ne feledjük, a szőlő meleg- és fénykedvelő növény, a mélyen fekvő, párás helyek kerülésével, elegendő zöldmunkával, a széljárható sorok kialakításával csökkenthetjük a fertőzés kialakulását. A rezisztens szőlőfajtákról további információ érhető el itt.

Nem rezisztens szőlőfajták termesztése esetén több különböző kórokozó által terjesztett betegséggel is számolnunk kell. A peronoszpóra és a lisztharmat mellett, amelyek a lombozatot, virágokat és a bogyókat is fertőzik, a csak a virágzatot és a bogyókat megtámadó szürkepenész, illetve az elmúlt években megjelent feketerothadás jelent gondot.

Lisztharmat (Erysiphe necator)

Az elmúlt években az időjárásunk valamilyen mértékben mindig megfelelő volt a lisztharmat terjedéséhez. A kevés esővel, hajnali párával társuló magas hőmérséklet már minden évben jellemző a klímánkra, és ez ideális a lisztharmat fejlődéséhez. A lisztharmat tünetei könnyen felismerhetők. A zöld növényi részeken, a felületüket behálózó gombafonalakból és a rajtuk képződő spórákból (konídiumokból) álló fehéres-szürke bevonat képződik a virágzaton, a fiatal fürtökön, a hajtásokon és a leveleken is, amely letörölhető a felületről. Mindig a növény felszínén marad a gomba, csak szívókacsokkal kapaszkodik a levél bőrszövetébe. Már a virágzáskor elviheti a termést, később torzulnak a levelek. A gombaháló szorításában a növekedő, zsendülő szemek kirepedhetnek, „sérvessé” válhatnak, ideális táptalajt biztosítva a későbbi szürkepenész-fertőzésnek.

A lisztharmat gombafonalainak a szorításában kirepedt, „sérvessé” vált szőlőszemek

A szőlő lisztharmata két formában telel át. Gombafonalai a rügypikkelyek alatt is megbújhatnak, itt a nagy téli hideget is kibírják. Innen indul tavasszal az elsődleges (primer) fertőzés, lisztharmatosan, „zászlós hajtással” fakad a szőlő. Egyből ontja a könnyű nyári spórákat (a konídiumokat). Manapság azonban főleg azokkal az apró, még talán szabad szemmel is látható göbökkel (gombaképletekkel) telel, át melyek a nyár végén alakulnak ki a leveleken. A sárga göbök őszre vastag falúvá és feketévé alakulnak. Ezek már kibírják a hideget és ellenállnak a növényvédő szereknek is. Az őszi esőkkel lemosódnak a kordonkarra, támberendezésre. Itt telelnek, tavasszal innen lövik ki az első fertőzést beindító ivaros spóráikat. Ezeket az ivaros spórák nehezek, nem szállnak messzire a széllel, nem a szomszédból jönnek, a mi növényünkön nevelődtek. Éppen, hogy csak eljutnak a kordonkarokhoz és a talajhoz legközelebbi kis levélkékhez. A sárguló áttetsző foltocska megjelenése után rövidesen torzulni kezd a levél, a fonákon pedig megjelennek a gomba jellegzetes apró fehér-szürke telepei, melyek ontják a nyári spórák (konídiumok) milliárdjait. Ekkor már egyértelmű a fertőzés, de a permetezéssel ne várjunk idáig se! Ne feledjék, a lisztharmatok ellen csak megelőzéssel védekezhetünk! Ha nem kezdik el a védekezést kellő időben, akkor a virágzásig felszaporodhat. Elhúzódó virágzásnál több gombageneráció is válthatja egymást és a felhalmozódó fertőzőanyag a virágokat teljesen elviheti. A gomba további terjedésének az intenzitása az időjárás függvénye, és ez szabja meg a permetezések gyakoriságát is. A biotermesztésben csak kontakt készítmények engedélyezettek, ezekkel ismételni kell a kezeléseket. Az esők lemoshatják a gombaölő szert, illetve a növények a fejlődésük során kinövik a védelmet, védelem nélküli felületek keletkeznek a megvédendő növényi részeken. A fejlettebb bogyókat általában már nem tudja megtámadni a lisztharmat, de a levelek egészen a szüretig dolgoznak, a lombozat egészségét a megfelelő téli kondíció elérése miatt is meg kell őrizni. A nyár vége felé már észrevehetjük azokat az apró sárga göböket a leveleken, melyekkel már a következő szezonra készülődik a gomba. Most még érzékenyek, vékony falúak, elpusztíthatjuk, szó szerint lemoshatjuk ezeket a levelekről. Ahol nagy volt a nyári fertőzés, ott a betakarítás után, de még lombhullás előtt érdemes felvenni a permetezőgépet és elvégezni a kénes vagy még inkább a kénes-olajos lomblemosást, a zárópermetezést, mellyel már a jövő évi termést védik. Ne feledjék! Jövőre elsősorban a saját tőkénkről támad a gomba, mindenki a saját lisztharmatáért felelős.

A lisztharmat-fertőzés ellen hagyományosan kontakt kéntartalmú növényvédőszerekkel védekezünk. Talán a legősibb növényvédő szerünk, már az ókori görögök is használták. Jelentőségét jól mutatja, hogy a világon a legnagyobb mennyiségben eladott növényvédőszer ma is. A kéntartalmú növényvédőszerek kis kiszerelésben, szabadforgalmú szerként is kaphatók, bármelyiket választhatják, pl. Thiovit Jet, Cosavet DF Edge, Microthiol Speciál, Eurokén 2000 80 WG, Kumulus S, Pol-Sulphur 800 SC, Sulfolac 80 WG, Treff 80 WG. stb. Virágzásig az időjárástól függően akár 3 alkalommal is ismételhetünk velük, sőt, mivel a címkén, engedélyokiraton jellemzően egy tartományban adják meg, milyen töménységben kell használni a növényvédőszert, ebben az időszakban töményebb lehet a permetlé, mint nyáron.

A kénes kezelések alternatívája az öko kertek alap növényvédőszere, a kálium-hidrogén bikarbonát. Amellett, hogy kedvezőtlen körülményeket teremt a kórokozó szaporodásához a levélfelület kémhatásának megváltoztatásával, a már kifejlődött micéliumokat leszárítja. A Vitisan SP mellett Karma és Kumar nevű termékként is beszerezhető.

A lisztharmat és a lágy testű ízeltlábúak (szőlőatkák, amerikai szőlőkabóca nimfái) ellen is hatásos a narancsolajos permetezés: a felületen élő gombákat, atkákat, rovarokat kiszárítják a narancsolaj-tartalmú készítmények, pl. az Oroganic, Prev-Gold, Prev-Gold Garden, Sinala, Limodice.

Erős lisztharmat-fertőzés esetén ajánlott nagy lémennyiséggel egy káliszappanos (Biosol káliszappan) kezelést végezni, ezzel a szaporítóképletek nagy része lemosható – de ezek után érzékeny fajta esetén továbbra is a hagyományos technológiát követve kén vagy narancsolaj használata ajánlott.

A lisztharmat áttelelését biztosító sárga és beérett fekete falú göbök (a kazmotéciumok)

A peronoszpóra a szőlő belsejében terjed

Magyarországon 1880 óta kell számolni a szőlő peronoszpórájával (Plasmopara viticola). A szőlő bármely zöld részét megbetegítheti: a virágokat, a fiatal fürtöket, a hajtásokat, a kacsokat és a leveleket is. Ebben hasonlít a lisztharmatra. Viszont a lisztharmattal ellentétben fertőzéskor a növény belsejébe jut be a gázcserenyílásokon keresztül, és a sejtközötti járatokban terjed tovább. A sejtekbe gombafonalakat bocsájt, ezzel károsítja a szőlőt. A megtámadott szőlősejtek zöld színanyaga, a klorofill is elbomlik, ettől keletkeznek az első tünetek. A fény felé tartva sárga zsíros foltokat, ún. olajfoltokat láthatunk a leveleken. Tehát ekkor már megtörtént a fertőzés, és akár másnap megjelenhetnek a gomba telepei, a fehér penészgyepek, melyek a fonákon a foltok alatt fejlődnek ki. Ezekről szóródnak a fertőzést tovább vivő spórák (konídiumok), melyek mérsékelten meleg és erősen párás időjárásban expressz gyorsasággal beteríthetik az egész ültetvényt.

Olajfolttal indul a peronoszpóra levélfertőzése

Ugyannak a levélnek a fonákja, a kiverődött penészgyeppel

Elsősorban a hőmérséklet határozza meg a fertőzéstől a tünetekig eltelő idő, a lappangási idő hosszát, amely akár 3 nap alatt is lehet. Az ősszel lehullott beteg levelekről a fakadás után indul a tavaszi fertőzés, 10 ⁰C feletti napi középhőmérsékletnél, meleg éjszakákon és néhány napos esők után, de később is, egész szezonban gondot okozhat. A fiatal bogyók felületén még vannak behatolásra alkalmas légcserenyílások, a felületükön is megjelenhet a penészgyep. Az idősebb szemek töppednek és lilán-barnán összeaszalódnak, a termés ilyenkor már menthetetlen. A nyár vége felé leszáríthatja a leveleket, pedig ezeknek még cukrot kellene termelniük a fürtökbe, erős fertőzés esetén alacsony lesz a mustfok!

Sajnos a nyugatról érkező szelekkel váratlanul is megkaphatjuk a kórokozó könnyen repülő nyári spóráit. Ez a váratlanul érkező fertőzés is jelentős lehet, mindig résen kell lennünk.

A védekezés szempontjából még mindig a kontakt réztartalmú gombaölőké a főszerep. A spórák levélre jutásakor már ott kell lennie a rezes bevonatnak a zöld növényi részeken. A rézsók akadályozzák meg a spórák kicsírázását és a levélbe jutását. A házikertekben az időjárást, a növényt és az előrejelzést figyelve a rézzel megelőző kezelést kell végeznünk. Mivel a réz felhalmozódik a talajban, és toxikus a földigilisztákra, fontos, hogy okszerűen és takarékosan használjunk réztartalmú növényvédőszereket. A hagyományos bordói lé mellett több nagyon jó, új fejlesztésű termék van a piacon, amelyek hatékonyak, pl. rézoxiklorid, tribázikus rézszulfát, rézhidroxid, rézoxid, stb. A rézgálic helyett azért ajánljuk a modernebb termékeket, mert a finomabb őrlés miatt jobb a növényvédőszerben oldott hatóanyag eloszlása.

Csak néhány név a sok közül: Champ DP, Champion 2 FL és WG, Copac Flow, Copernico Hi Bio, Rezerv, Funguran Progress, Kocide 2000, Vitra Rézhidroxid, Cuproxat FW, Nordox 75 WG, Rézoxiklorid 50 WP, Montaflow, Rézmax, Copper Field Basic és Prémium, Astra Rézoxiklorid, Meteor, Neoram 37,5 WG, Cuprosan 50 WP, Bordóilé-Neo SC, stb.

A szürkepenész, amely mindig jelen van

A legjelentősebb különbség az előző kórokozókhoz képest, hogy a szürkepenész (Botrytis cinerea) az elhalt növényi maradványokon is fenn tudja tartani az életét, a lehullott leveleken, a virágporon vagy akár a karón is, ráadásul soktápnövényű. Tehát gyakorlatilag mindig jelen van a környezetünkben, a fertőzés beindításához csak az alkalmas időjárást (esőt) és növényfelületet várja. Ezzel magyarázható, hogy míg a lisztharmat- és a peronoszpóra-járványok előzményei akár egy évre is visszanyúlnak, addig a szürkepenész berobbanását mindössze a megelőző 15-20 nap határozza meg. Éppen ezért az előrejelzése sem megoldott. Az éjszakai lehűlésekkel tarkított meleg, csapadékos napok kedveznek a terjedésének. Bármelyik zöld növényi részt meg tudja támadni. A sérülések (pl. jégverés, vagy erős lisztharmatfertőzés esetén sérvessé váló bogyók) elősegítik a bejutását, de az ép bőrszöveten és a légcserenyílásokon át is be tud hatolni. Már virágzáskor elviheti az egész termést. A virágrészek elbarnulása, elhalása jelzi a fertőzést. Ahol gondot okozhat, ott ez az első permetezési időpont. Furcsának tűnik, de az elmúlt évek kutatásai bebizonyították, hogy a fürtfertőzést is csökkentheti ez a korai permetezés. Ezek szerint, akinél visszatérően fürtkárt okoz a szürkepenész, annak már ekkor védekeznie kell. A kocsány fertőzésétől zölden zsugorodnak a szemek. Az éretlen bogyókon zöld- vagy savanyúrothadásnak hívják a tünetét, de már a zsendülő fürt kirepedt bogyóján is kiverődhet a gomba „egérszürke” bársonyos penészgyepe. Erről milliószámra fűződnek le a továbbterjedést szolgáló nyári spórák (konídiumok).

Később, a fürtzáródás előtt, megelőzésképpen ismételni kell a permetezést. Ekkor tudunk utoljára gombaölő szert bejuttatni a fürtök belsejébe, ahol a bogyóktól védett párás, nedves mikroklímát különösen kedveli. Kiemelten figyelni kell a sűrű lombozatú tőkékre, a mélyfekvésű területek növényeire.

Leggyakrabban a fürtön jelentkező kórképével találkozunk. A lisztharmattól, napégéstől, jégveréstől, molyok rágásától sérülő vagy a hirtelen lezúduló csapadéktól kirepedő bogyók nyitott kapukkal várják a gombát. Már a bőrszöveten sem kell átküzdenie magát. Tehát az egészséges és károsítómentes tőke fél siker a szürkepenész elleni küzdelemben.

Még kicsíphető a szürkepenészes fürtrész

Ha mindezek ellenére mégis feltűnnek a bogyók szürkésbarna foltjai, majd a kiverődött penészgyep, ott azonnal védekezni kell. A beteg fürtrészek gyors eltávolításával (késsel, bogyózó ollóval) megelőzhetjük a nagyobb kárt.

Ha szárazra fordul, a fertőzött bogyók összezsugorodhatnak, értéktelenné válnak. Ősszel az érett ép bogyókat is megtámadhatja. A nyár folyamán a hajtások és a levelek is fertőződhetnek. Ezeken alakulnak ki az áttelelést szolgáló fekete „göbök”, a szkleróciumok. Tehát csak megelőzéssel (preventíven) lehet védekezni ellene, ebben hasonlít a lisztharmatra és a peronoszpórára. A penészes termést már utólag nem lehet meggyógyítani.

Sajnos a kén nem hatásos ellene, a réztartalmúak is csak közvetve segítenek a szürkepenész ellen. A jégverés vagy a viharkár után elvégzett rezes permetezés fertőtleníti a sebeket, de a szürkepenészt nem pusztítja el. Az elmúlt évtizedekben az antagonista szervezetek kutatásának eredményeképpen kerültek a botrítisz ellen is hatékony biológiai növényvédőszerek a használatba, így a Botector, a Bacillus amyloliquefaciens (korábban subtilis) QST 713 törzs tartalmazó Protexio, Bacillus amyloliquefaciens FZB24 törzsét tartalmazó Taegro, ezeknél azonban az antagonista szervezet jelenlétét a korán elkezdett folyamatos alkalmazással kell biztosítani. A botrítisz ellen hatékonyak még a korábban említett narancsolaj és kálium-hidrogénbikarbonát hatóanyagú termékek is.

A trónkövetelő feketerothadás gomba

Egyre több ültetvényben egyre nagyobb gondot okoz. Abban is különbözik a korábban említett betegségektől, hogy nincs kidolgozott növényvédőszeres technológia a védekezéshez, sőt, sajnos ez jelenti a mediterrán régió szőlőtermesztésére a legnagyobb veszélyt, mivel a hagyományosan használt réz- és kénkészítmények nem hatékonyak ellene. Ezért kiemelkedő jelentősége van azoknak a mechanikai és biológiai módszereknek, melyekkel csökkenteni lehet a fertőzés kialakulásának kockáztát.

A feketerothadás a szőlő minden fiatal, növekedésben lévő zöld részét fertőzheti, pl. a fürtkocsányon is megjelenhet. Tehát a fejlődő szőlőre kell a leginkább vigyáznunk, a virágzástól 4-6 hétig sűrűn ellenőrizzünk a tőkéket. A leveleken talán a perzseléshez hasonlítanak leginkább a szabálytalan alakú, barna közepű és éles sötét határvonallal lezárt foltjai. Az elhalt levélfolton körkörösen megjelenő gomba-termőtestek pedig már egyértelművé teszik, hogy ennek a gombának a kórképét látjuk.

A fürtön összetéveszthető a peronoszpórával, de a feketerothadásnál barna színnel indul a bogyók rothadása, majd szénfeketévé aszalódik a fürt. Később a mumifikálódott szemeken is megjelennek a fekete, apró, a gombostűfejnél is kisebb gombatestek. Ezekkel telel át a gomba. Ellenállóságukra jellemző, hogy 2-3 évig is életképesek maradnak és újra és újra fertőzhetnek a kertünkben.

Egészséges, kávébarna és feketévé aszalódott szemek. A feketerothadás fertőzésének fokozatai fürtön.

Tehát a beteg levelek összegyűjtése és a száraz fürtök leszedése, megsemmisítése a legfontosabb védekezési teendőnk. (Ezzel egyben a peronoszpóra áttelelését is megakadályozzuk.) Már a szőlőt is termésmaradványok nélkül kell a télbe bocsájtanunk, hasonlóan az összes gyümölcsfánkhoz és bokrunkhoz. (Állítólag a feketerothadástól összeaszott fürtöket nehéz leválasztani a vesszőkről. Ez is a gomba jelenlétét mutatja.)

Tavasszal pedig a beteg vesszőket eltávolító erős tisztítómetszéssel folytassuk a védekezést. A védekezés kulcsa: a beteg növényi részeket el kell távolítani a kertből! Tehát ahol az előző évek fertőzése és a meleg csapadékos időjárás miatt számítani lehet a megjelenésére, ott megelőzéssel kell védekezni ellene.

Rovarkártevők

A szőlőben a rovarkártevők akkor okoznak súlyos növényvédelmi problémát, ha felborult a kert, az ültetvény ökológiai egyensúlya. A szőlő-levélatkák létszámát a ragadozóatkák könnyen kártételi küszöb alatt tudják tartani. A szőlőmolyok ellen, ha van állandó növénytakaró, ahol a fülbemászók elrejtőzhetnek, nem kell védekezni, éjszakénként a fülbemászók egészen bizonyosan le fogják vadászni a szőlőmolyok fiatal lárváit. Súlyos aggodalmat szokott kelteni a szőlő nemezes gubacsatka megjelenése: távolítsuk el a fertőzött leveleket, következő évre meg fog szűnni a probléma. Ha csak rezisztens fajtáink vannak a kertben, és egyáltalán nem használunk olajos lemosó növényvédőszert sem, megjelenhetnek atipikus kártevők is, mint például a szilvapajzstetű. Ezek ellen törzstisztítással és olajos lemosópermetezéssel tudunk védekezni.

A szőlő levelén is megtalálható akár a zöldfátyolka petéje, amely egy finom szál végén bólogat. A fátyolka lárvája is mindenevő predátor: azaz minden nálánál kisebb puha testű rovart, petéket, atkákat elfogyaszt. A rovarkártevők elleni védekezés kulcsa a lemosópermetezés, olajos készítménnyel rügyfakadás előtt, rézzel és kénnel kiegészítve.

A szőlő nemezes gubacsatka tünete sokszor ijesztő, egy-egy hajtás valamennyi levele érintett, jelenlétét a levél színén kiemelkedő dudorok, a fonákon szöszös, nemezes foltok jelzik.

A szőlő nemezes gubacsatka egyedei a szőlő fonákán, a szöszös, nemezes foltok védelmében élnek.

Az amerikai szőlőkabóca pár éve jelent meg Magyarországon. Nem a kabóca kártétele okoz problémát, hanem az általa terjesztett betegség, a szőlő aranyszínű sárgasága, amely a szőlőtőkék visszafordíthatatlan pusztulását okozza. Házikertben a védekezést kezdjük az olajos lemosópermetezéssel, valamint június végéig, amíg a kabóca fiatal fejlődési stádiumai élnek a szőlőn, használjunk narancsolajat, és szánjunk időt a zöldmunkára, a kabócalárvák ugyanis előszeretettel tartózkodnak a tőkéből kitörő, azt elsűrítő hajtásokon.

Egyszerű anyagok a növényvédelemben

Van néhány olyan egyszerű anyag, amelyeket a kertészkedők növényvédelmi céllal használtak, és tudományos vizsgálatokkal is igazolható a hatásosságuk. Az úgynevezett egyszerű anyagokat a növényvédelmi tevékenységre vonatkozó szabályozás elismeri. Ezeket az anyagokat nem növényvédőszer-kereskedőknél, hanem hagyományos üzletekben (élelmiszerbolt, háztartási bolt, gyógyszertár) lehet megvásárolni. A NÉBIH oldalán részletes tájékoztatás érhető el a felhasználási lehetőségekről, de csak az egyszerű anyagok egy részéről. Az új öko-rendelet az egyszerű anyagok körét kibővítette. Az egyszerű anyagok köre jelenleg: cukor, kalcium-hidroxid, ecet, lecitinek, fűzfakéreg, fruktóz, nátrium-hidrogén-karbonát, tejsavó, diammónium-foszfát, napraforgóolaj, csalán, hidrogén peroxid, konyhasó, sör, mustármagpor, talkum, hagymaolaj, L-cisztein, tehéntej, hagymakivonat. 

A tej szőlőlisztharmat ellen 3-6 alkalommal, a kabasosok lisztharmata ellen 3-4 alkalommal használható, higítás nélkül permetezve. A fűzfakéreg, a mezei zsurló, a lecitinek, a szódabikarbóna a szőlő betegségei ellen is használhatók, a linken elérhető információk szerint.

Új technológiai megoldások

Cerevisane

A cerevisane pár éve került fel a felhasználható növényvédőszer-hatóanyagok listájára. A cerevisane a Saccharomyces cerevisiae LAS117 törzsének teljes sejtfal-kivonata. A Saccharomyces cerevisiae faj gyakori élesztőforrás, amelyet általában   sörök, borok és más szeszes italok előállításához, valamint sütőélesztőként használnak, mivel képes a cukrokat etanollá erjeszteni szénioxid felszabadítása mellett. A cerevisane szisztémás rezisztenciainduktor (SRI), amely segíti a növényi védekező gének szabályozását fiziológiai változásokat eredményezve, beleértve a növényi sejtfalak megerősítését és antimikrobiális vegyületek, pl. hidrogén-peroxid (számos mikroorganizmus ellen aktív oxidálószer) és fitoalexinek (amelyek gátolják a micélium növekedését és a kórokozók szaporodását) termelését, amelyek így ellenállóvá teszik a növényt a gombás betegségekkel szemben. Magyarországon is van forgalomban cerevisane hatóanyagú termék, Romeo néven, kis kiszerelésben is kapható, de jelenleg nincs gyakorlati tapasztalatunk használatáról. Nagy előnye, hogy lisztharmat, peronoszpóra és botritiszes rothadás ellen is használható.

A növényvédelmi sorozat a dm drogérialánc támogatásával jött létre.