b_200_150_16777215_00_images_stories_hirek_tfk.jpgAz Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) 2013. március 22-én fenti címmel – 2012 után immár második alkalommal – szervezett műhelymunkát a hazai Termelői-Fogyasztói Közösségek jelenlegi helyzetéről és továbblépési lehetőségeiről. A találkozó helyszíne ezúttal az óbudai Selyemgombolyító volt. A programon olyan gazdálkodók és közösségszervezők vettek részt, akik jelenleg Termelői-Fogyasztói Közösségeket vagy ahhoz hasonló rendszereket működtetnek, illetve a közeljövőben hasonló rendszer elindításán gondolkodnak. A program a terveknek megfelelően teret és lehetőséget adott a résztvevőknek a tapasztalatcserére, az együttgondolkodásra, a javaslatok, ötletek megosztására, a közös problémák megfogalmazására és a lehetséges megoldások felvázolására.

Dezsény Zoltán (ÖMKi) rövid köszöntőjét követően Hódi Ágota, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet osztályvezetője tartott bevezető előadást, amelyből kiderült, hogy nemzeti és európai uniós szinten egyaránt prioritásként jelenik meg a rövid értékesítési láncok és a közvetlen értékesítés ügye a következő, 2014-2020 közötti tervezési időszakban. A NAKVI osztályvezetője hangsúlyozta, hogy van jövője az ágazatnak, érdemes építeni a helyi értékesítési csatornákra a kistermelőknek. Ezt követően Rupert Dunn, aki meghívásunkra egyenesen Wales-ből érkezett a találkozóra, mutatta be a Caerhy Organic Community Agriculture kezdeményezést, amely egy 4000 lakosú kisváros szomszédságában fekvő családi gazdaság és a köré szerveződő közösség története. A helyi emberek egy lelkes, összetartó csoportja – a kialakult zöldségközösség segítségével a farmnak nem kellett bezárnia kapuit, hanem éppen ellenkezőleg, a kezdeményezés új távlatokat nyitott a gazdaság és a hozzá szorosan kapcsolódó helyi lakosok életében. Az angol nyelven tartott, tolmácsolt előadás második felében Rupert, aki egyben a Federation of City Farms and Community Gardens (Szövetség a Városi és Közösségi Kertekért) munkatársa is, bemutatta a közösségi mezőgazdaság helyzetét Nagy-Britanniában. Ezt követően Perényi Zsófia, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa folytatta a nemzetközi tapasztalatok ismertetését, előadásában a franciaországi AMAP (Szövetsége a Kistermelői Mezőgazdaság Fenntartásáért) és a svájci hasonló nevű mozgalom történetét és jelenlegi helyzetét ismertette. Az előadásból kiderült, hogy mindösszesen 12 évvel az első AMAP gazdaság elindulása után, mára több mint 2000 ilyen, a termelési költségeket a fogyasztói közösség révén előre finanszírozó gazdaság működik, saját országos érdekvédelmi szervezettel. A program műhelymunka részének bevezető előadását Balázs Bálint, az ESSRG (Környezeti társadalomkutatók egyetemi kutatócsoport) munkatársa tartotta a témában éppen zajló hazai kutatásokról, amelyek a termelők és fogyasztók motivációiról, a már ilyen rendszerben szerveződő gazdaságok és azok tagsági körének jellemzőiről, a potenciális sikertényezőkről szólnak.

Ezután a gazdálkodóké volt a főszerep. A jelenleg termelői-fogyasztói közösségi rendszerben értékesítő biogazdák általában kedvező képet festettek helyzetükről. Elmondásuk szerint az elmúlt egy-két évben a gazdaságaik köré csoportosuló tagsággal egyre szorosabb viszonyt sikerült kiépíteni. A fokozódó bizalom teret nyit a hosszú távú elköteleződésnek és a tervezett fejlesztések megvalósításának. Örömteli, hogy az idei évben, mások sikereiből erőt merítve, újabb gazdálkodók is indítanak saját zöldségközösséget.


A műhelymunka utolsó szakaszában lehetőség nyílt a termelői-fogyasztói közösségeket érintő problémák és lehetséges megoldásaik megvitatására. A moderált, de kötetlen beszélgetés során a jelenlevők legfőbb problémaként a jogi szervezeti formák közti útvesztőket, valamint a termelők és fogyasztók körében egyaránt tapasztalható információhiányt említették. A résztvevők egyetértettek abban, hogy indokolt a termelői-fogyasztói közösségeket érintő megfogalmazások tisztázása, ezután pedig egy olyan információs platform és adatbázis létrehozása, ahol az érdeklődő termelők és fogyasztók megfelelő információhoz juthatnak és egymásra találhatnak.


Az angolszász világban Community Supported Agriculture (CSA) néven ismert, nálunk közösségi mezőgazdálkodásnak vagy termelői-fogyasztói közösségeknek nevezett modell működése a gazdálkodó és egy állandó, elkötelezett vásárlói kör között létrejövő szövetségen alapul. Ennek keretében a fogyasztó a gazdálkodási év elején kifizet egy adott összeget, mellyel jogosulttá válik a termés bizonyos hányadára, melyet a termények beérési ideje szerint hetente kiszállított adagokban kap meg, a termelő által garantált minőségben. A kiszállított dobozt vagy kosarat a termelő állítja össze, aszerint, hogy éppen miből mennyi termett. Így a fogyasztó „együtt sír, együtt nevet” a gazdasággal, vállalja vele együtt a mezőgazdasági termelés bizonyos kockázatait. A rendszer újra összeköttetést teremt a fogyasztók és gazdálkodók között: a résztvevők tudják, honnan származik a család asztalára kerülő élelmiszer, a gazdálkodó pedig már a gazdálkodási év elején bevételhez jut. A rendszer hangsúlyozza, hogy a fizetség nem kizárólag a végtermékért, vagyis az élelmiszerért jár, hanem a fenntartható gazdálkodás egészének támogatását szolgálja. Magyarországon az külföldi példák sikerességén felbuzdulva az utóbbi néhány évben jelentek meg a közösségi módon szerveződő és értékesítő gazdaságok. Jelenleg mintegy fél tucat van belőlük, köztük több minősített ökogazdaság. Számuk azonban az elkövetkezendő években várhatóan emelkedni fog.