Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet
Élvonalbeli kutatás Ökológiai szemlélet Fenntartható jövő

Támogasd a munkánkat! hu en

Keresés


Szabadszavas keresés

Kategória

Téma

(Kijelölés törlése)
Keresés

Kosár tartalma

0 tétel van

Fizetendő:

Szállítási díj nélkül
Az összeg az ÁFÁ-t tartalmazza

Kosár Megrendelem  

2024. május 16. Hír

Sorközvetéssel a hasznos ízeltlábúakért

Napjainkban szerencsére egyre több termelőben fogalmazódik meg az igény a termelés, illetve gazdaság „zöldítése” iránt. Azonban a fenntarthatóság felé vezető útról sokszor pont a megfelelő információ hiánya miatt kanyarodik el a fenntarthatóbb termesztéstechnológiai (újabban divatosan agroökológiai jelzővel illetett) praktikák alkalmazására egyébként nyitott termelő. A biodiverzitás növelésére és a termőföld használatának fenntarthatóbbá tételére kifejezetten alkalmas agroökológiai praktika a szőlő- és gyümölcsültetvények sorközeibe honos vadvirágokból álló talajtakaró aljnövényzet telepítése. Jelen írásban áttekintjük, hogy pontosan miért is érdemes az ültetvények sorközeiben virágos sávokat létrehozni, milyen hasznos ízeltlábú szervezeteknek kedvezhetünk ezzel, és végezetül az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ilyen irányú vizsgálataiból néhány részeredményt is bemutatunk.

A probléma

Sokakban merülhet fel a kérdés, hogy egyáltalán miért is van szükség a nagyipari mezőgazdasági termelés fenntarthatóbbá tételére? Ha belépünk egy élelmiszerboltba, természetesnek vesszük, hogy áruval teli polcokat látunk mindenütt. Azonban ez nem jelenti azt, hogy az agrárium hosszú távon képes a lakosság élelmiszerigényeit kielégíteni. Az az igazság, hogy ehhez jelenleg általában fenntarthatatlan termelési gyakorlatok alkalmazására van szükség. A XX. század végére globális mértékű problémává vált a termőtalajok degradációja, kimerülése. Számos helyen csak intenzív műtrágyahasználat és nagy mennyiségű növényvédő szer kijuttatása mellett valósítható meg a termelés megfelelő volumene. Új és termőképes talajok művelésbe vonása pedig további környezetpusztító tevékenység árán lenne csak lehetséges. Emellett az elmúlt évtizedekben a gazdaságilag fejlettebb országokban már szinte mindenhol tapasztalták a beporzók egyed- és fajszámában, és úgy általánosságban véve az ízeltlábú biomassza mennyiségében megfigyelhető drasztikus csökkenést. Magyarországon egyelőre relatíve kevés ilyen jellegű vizsgálatot végeztek, de a jelenség sajnos itthon is megfigyelhető. A HUN-REN Növényvédelmi Kutatóintézetében folytatott vizsgálat szerint az általuk monitorozott lucernaföld és közvetlen szegélyének póknépessége 23 év alatt 40-60 százalékkal csökkent. Az Erdészeti Tudományos Intézet 1962 óta működteti fénycsapda-hálózatát. Egy relatíve friss publikációban hét fénycsapda fogási adatait elemezték 1962-től 2009-ig, és megállapították, hogy bár a nagylepke-együttesek egyedszámának alakulásában összességében nem jelentkezik a csökkenő trend, de a fajgazdagságot illetően már igen: évtizedenként hozzávetőleg 20 faj a csökkenés mértéke. Ezzel összefüggésben a nagylepke-együttesek homogenizációja volt megfigyelhető, azaz az idő előrehaladtával egyre hasonlóbbá kezdett válni a különböző mintavételi helyek nagylepke-együtteseinek fajösszetétele.

Az ízeltlábúak egyed- és/vagy fajszámának drasztikus csökkenése további problémákhoz vezethet. Egyrészről veszélybe kerülhetnek más, ízeltlábúakat fogyasztó élőlények, mint a hüllők, kétéltűek, vagy épp számos madárfaj. Részben az ízeltlábúak egyedszámának megcsappanása áll például a fecskék egyedszámában az elmúlt évtizedben bekövetkezett drasztikus csökkenés mögött. Kísérletes körülmények között kimutatható továbbá, hogy ha egy adott ökoszisztémában általánosságban csökken az ízeltlábúak biomasszája, az csökkentheti az ökoszisztéma-szolgáltatások mértékét, például az ízeltlábúak által biztosított kártevő-kontrollt, vagy épp egyes lebontófolyamatokat. A szakemberek egyetértenek abban, hogy meg kell állítani az ízeltlábúak egyed- és fajszámának további csökkenését, mert ha ilyen ütemben folytatódik a csökkenés, az nem csak a mezőgazdasági termelést érintheti drasztikusan, hanem az egész élővilágot is. Ugyanakkor abban nincs egyetértés, hogy mikor jön el, illetve hol van az a „billenőpont”, ahonnan a rendszer teljesen szétesik, és visszafordíthatatlan károkat szenved a Föld ökoszisztémája. Ezt ugyanakkor nem is lenne tanácsos megvárni, így minél előbb el kell kezdeni azon dolgozni, hogy megállítsuk, vagy legalább mérsékeljük a fentebb említett negatív folyamatot. Az ízeltlábú-biomassza csökkenéséért legnagyobb mértékben a klímaváltozás és az intenzív mezőgazdasági termeléssel kapcsolatba hozható antropogén tevékenységek tehetők felelőssé. Habár a klímán egy emberként nem tudunk változtatni, termőföldünket azonban tudjuk fenntarthatóbb módon művelni. Virágos évelők sorköztakaró növényként történő alkalmazásával egy kis élőhelyfoltot tudunk létrehozni az ember által befolyásolt tájban, mely élőhelyfolt egyes fajok számára menedékként, más fajok számára a természetes élőhelyfoltok közötti zöld folyosóként szolgálhat.

Milyen ízeltlábúaknak kedvezhetünk virágos sávok létesítésével?

Jelenleg a mezőgazdasági termelésünk nagymértékben függ a beporzóktól. A beporzók eltűnésével számos növényfaj termesztése szinte egyáltalán nem, vagy csak nagyon problémásan lenne megoldható. Magyarországon a háziméh mellett hat családból (méhalkatúak kládja: Andrenidae, Apidae, Colletidae, Halictidae, Megachilidae és Melittidae családok) összesen közel 700 vadméhfaj fordul elő, melyek többsége aktív beporzó tevékenységet is végez. Az egyes vadméhfajok általában más és más növényfajhoz, vagy növényfajok egy csoportjához kötődnek, így nem ugyanolyan hatékonysággal poroznak be minden növényt. Jó tudni azonban, hogy a vadméhfajokon kívül számos más rovar is végez beporzást. Még a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjén belül is, a méhek mellett, szép számmal akad más beporzó. Ugyanakkor más rovarcsoportoktól sem idegen a beporzás: fontos beporzók lehetnek a zengőlegyek (Diptera: Syrphidae, 1. ábra), pöszörlegyek (Diptera: Bombyliidae, 1. ábra), lepkék, tripszek, egyes viráglátogató bogarak, sőt, még a hangyák is! Habár például a méhek csak nappal látogatják a virágokat, ne gondoljuk azt, hogy beporzás kizárólag csak nappal történik! Valójában az éj leple alatt számos bagolylepke (Lepidoptera: Noctuidae) és egyéb éjszaka aktív lepke végez nagyon fontos beporzó tevékenységet. Ezen állatok mindegyike profitálhat a virágos takarónövényzetből.

1. ábra Az ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus, első fotó; kép szerzője: Lehoczky Alfréd, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0) gyakori viráglátogató, hazánkban az egyik leggyakrabban előforduló zengőlégyfajok egyike. A szegélyes pöszörlégy (Bombylius major, második fotó; kép szerzője: Tamási Gergő, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0) „bundás” testszőrzete segíti a virágpor egyik növényről a másikra történő átvitelét.

Virágos növényekkel számos ragadozót is a sorközökbe csalogathatunk. Érdemes mindjárt újra a zengőlegyeket említeni. Míg a zengőlégy imágók általában viráglátogatók, addig lárváik nagyon gyakran ragadozó életmódot folytatnak, és elsősorban növénytetvekkel táplálkoznak. A fátyolkák (Neuroptera: Chrysopidae, 2. ábra) imágói szintén viráglátogatók, lárváik azonban vérmes ragadozók: a lárva nagy és erős szájszervével kisebb ízeltlábúakat és rovartojásokat is zsákmányolhat. Számos ragadozópoloska és ragadozóatka tudja alternatív táplálékforrásként hasznosítani a pollent, így ezek egyedszáma is megnőhet a sorközökben. A bogarak közül talán a bibircsesbogár-féléket (Coleoptera: Malachiidae, 2. ábra) érdemes itt megemlíteni. Ezen bogarak imágói általában viráglátogatók, pollennel is táplálkozhatnak, de néha ragadoznak is. Lárvájuk viszont elsősorban ragadozó életmódot folytat. Mindezen ízeltlábúak mellet további hasznos csoportok egyedszáma is megnőhet a sorközben a virágos vetések hatására: említhetjük itt a katicabogarakat (Coccinellidae), lágybogarakat (Cantharidae), futóbogarakat (Carabidae), holyvákat (Staphylinidae), vagy épp a pókokat is. Utóbbi ragadozók nem kifejezetten a virágok miatt jönnek a sorközökbe. Itt inkább arról van szó, hogy a virágos vetéseken felszaporodhatnak az alternatív zsákmányszervezetek, mint például egyes levéltetvek. Ez kedvező a katicabogarak számára. Emellett a virágzó növények számos, növényvédelmi szempontból teljesen indifferens legyet és szúnyogot vonzhatnak a helyszínre, melyeknek nagyon örülnek a generalista ragadozók. Végezetül a virágos vetés az adott élőhely szerkezetét is megváltoztatja, mely további ízeltlábúak (például a pókok) számára lehet kedvező.

2. ábra A zöldfátyolkák (Chrysopidae, első fotó; kép szerzője: Miglécz Tamás) imágói szívesen sütkéreznek az ernyős virágzatokon, és gyakori vendégei szőlő- és gyümölcsültetvényeknek. Az aljnövényzeten gyakran találkozhatunk a kétfoltos bibircsesbogárral is (Malachius bipustulatus, második fotó; kép szerzője: Bodócs Balázs, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0).

A közvetlenül vagy közvetett módon a sorközökbe csalogatott ragadozók direkt módon is képesek lehetnek bizonyos kártevőcsoportok gyérítésére. Ugyanakkor meg kell itt említeni a ragadozók nem kifejezetten zsákmányszerzési célú hatásait is. Fontos tudni, hogy a ragadozó a puszta jelenlétével stresszelheti is a növényeken táplálkozó fitofág (azaz növényevő) ízeltlábúakat. A ragadozó jelenlétének hatására számos ízeltlábú megváltoztatja a viselkedését. Adott esetben el is hagyhatják a tápnövényt, de leggyakrabban az figyelhető meg, hogy a fitofág rovar a ragadozó jelenlétében rövidebb ideig, máshogy, vagy kevesebbet táplálkozik. Ennek következtében bizonyos vírusvektor rovarok esetén csökkenhet például a vírus vagy fitoplazma felvételének és ezzel összefüggésben a kórokozó átadásának valószínűsége. Egyes hernyók a ragadozót úgy próbálják elriasztani, hogy korábban elfogyasztott táplálékot öklendeznek fel. A nyugalomban táplálkozó társaikkal összehasonlítva ezek a „stresszelt” lárvák relatíve alultápláltabbak lesznek, mely hosszútávon a szaporodási sikerükre is kihatással lehet.

A felsorolás végén feltétlenül meg kell említsük a parazitoidokat. Legyek között is találkozhatunk olyan parazitoid életmódot folytató fajokkal (Tachinidae – fürkészlegyek családja), melyeknél az imágó viráglátogató. Ugyanakkor sokkal nagyobb számban találkozhatunk parazitoid darazsakkal. A parazitoid életmódot folytató darazsak általában kisméretűek, sokszor jellemzően csak néhány mm-es nagyságúak, szabad szemmel alig észrevehetők. Több családból kerülnek ki (például Braconidae, Chalcididae, Trichogrammatidae, stb.), és hatalmas fajszámban fordulhatnak elő számos ökoszisztémában. Az imágó sok esetben viráglátogató, alternatív táplálékforrásként néha nektárt is fogyaszt. Elsősorban különböző ízeltlábúakat parazitál és többségük többé-kevésbé specializált életmódot folytat, azaz a potenciális gazdaszervezetek csak egy szűk körét parazitálja. A lárva fejlődhet más ízeltlábúak tojásaiban (tojásparazitoidok, a biológiai védekezésben is sikerrel és gyakran hasznosított csoport), lárváiban, bábjaiban, de akár még az imágóban is. A parazitoid darázs lárvája általában belső élősködő és végül elpusztítja a gazdatestet, így korlátozva egyes kártevő ízeltlábúak egyedszámát.

Hazai tapasztalatok

Jelen cikkben a LIFE VineAdapt projekt, az ÖMKi részvételével nemzetközi kooperációban megvalósuló és még folyamatban lévő kutatási program 2023-as részeredményeiből szemezgetünk. A LIFE VineAdapt projekt célja a szőlőtermesztés fentarthatóbbá tétele. Ennek részeként négy európai ország (Ausztria, Franciaország, Magyarország és Németország) több tucat szőlőültetvényében értékelik a kutatók a különböző összetételű sorköztakaró virágos sávok teljesítményét. Magyarországon a projektben három Eger-környéki és három Tokaj-környéki szőlőültetvény vesz részt. Ezeken a helyszíneken 2020 őszén, illetve 2021 tavaszán került elvetésre a hat növényfaj (fehérhere, komlós lucerna, lándzsás útifű, szarvaskerep, tarka koronafürt és vadmurok) magjait tartalmazó ÖMKi ”Élő Sorköz” magkeverék, majd 2021 őszén és 2022 tavaszán ugyanezen helyszíneken egy 19 növényfaj magjait tartalmazó “Diverz” keverék felhasználásával is létesítettünk virágos sorköztakaró sávokat (3. ábra).

3. ábra A 19 fajos (“Diverz”) magkeverékből kifejlődött sorköztakaró növényzet az egyik mintavételi helyszínen (kép szerzője: Miglécz Tamás).

A sorközökben többek között számos hasznos ízeltlábú-csoport egyedszámát is felvételezzük, évente három alkalommal. Felvételezéseink során a vetett talajtakaró aljnövényzetet (“Élő Sorköz” és “Diverz” kezelések) az adott helyszínen spontán vegetációt tartalmazó és/vagy mechanikailag művelt sorközökkel (“Kontroll”) hasonlítjuk össze. A hasznos ízeltlábú szervezetekre irányuló felmérés során, hogy pontosabb képet kapjunk, minden helyszín minden kezelése esetén mindig négy sorközben felvételeztük a 180 másodperc alatt, egy előre kijelölt 4m2-es kvadrátban a vizuálisan megfigyelhető különböző (makroszkopikus méretű) ízeltlábú célcsoportok egyedszámát. A parazitoid darazsak egyedszámát – rendkívül parányi méretük miatt – a mintavételi kvadrát felett fűhálóval elvégzett négy hálócsapás alapján felvételeztük.

Vizuális felvételezéssel elsősorban a viráglátogató ízeltlábúak (legyen szó pollinátorról vagy ragadozóról) különböző csoportjainak egyedszáma mérhető fel pontosan. A méhek szempontjából a június hónapban elvégzett felvételezések bizonyultak a legmeghatározóbbnak, ugyanis összességében ebben a hónapban volt az egyedszámuk magasan a legnagyobb. Az ekkor megfigyelt méhek közel 77%-a volt háziméh, és csupán 23%-a vadméh. Mind a 6, mind a 19 fajos magkeverékkel bevetett sorközökben magasabb volt a méhek egyedszáma, mint a spontán vegetációt tartalmazó kontroll sorközökben. A házi- és vadméhek a 6 fajos “Élő Sorköz” kezelésben három-ötszörös egyedszámban voltak jelen (4. ábra).

4. ábra A háziméhek (A) és vadméhek (B) átlagos egyedszámának (+/- standard hiba) alakulása kezelések szerinti bontásban, hat mintavételi helyszín alapján (2023 június). Vadméhnek számít minden, a méhalkatúak kládjába tartozó ízeltlábú a háziméh (Apis mellifera) kivételével.

A zengőlegyek és parazitoid darazsak egyedszámának kezelésenkénti alakulását a 2023-as év három felvételezése alapján összevontan közöljük (5. ábra). Mint az ábrán látható, a vetett sorközökben mindkét csoport nagyobb egyedszámban fordult elő. A zengőlegyek esetében kifejezetten a 6 fajos kezelés bizonyult sikeresnek, ahol átlagosan közel dupla akkora egyedszámban fordultak elő a csoport képviselői a sorközökben (5. ábra). A parazitoid darazsak egyedszáma mind a 6, mind a 19 fajos kezelésben magasabb volt, mint a kontrollban, ugyanakkor a kontrollhoz viszonyítva nem kiugró mértékben nőtt meg az abundanciájuk (5. ábra).

5. ábra Zengőlegyek (A) és parazitoid darazsak (B) átlagos egyedszámának (+/- standard hiba) alakulása kezelések szerinti bontásban, hat mintavételi helyszín alapján (2023 május, június és júliusi felvételezések alapján összevontan).

Mint a fenti előzetes eredményekből látható, virágos növények sorközvetésével eredményesen növelhető a hasznos ízeltlábú szervezetek számos csoportjának egyedszáma. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az adatok statisztikai értékelése még hátravan. Vizsgálatainkat a 2024-es évben is folytatjuk, és a projekt végével több változó figyelembevételével értékeljük a sorközvetések hasznos ízeltlábúakra gyakorolt hatását.

Összegzés

A szőlő esetében a pollinátorok támogatásának inkább természetvédelmi/konzervációs ökológiai jelentősége van, lévén, hogy a szőlő beporzásában a rovaroknak minimális a szerepe. Azonban a rovarok beporzó-tevékenységére jobban támaszkodó egyéb gyümölcsfajoknál sokkal inkább felértékelődhet a virágos sorköztakaró aljnövényzet funkciója: például az alma esetében a vadméh-együttesek fajgazdagságának növekedésével nő a megporzás sikere is, ami akár termésmennyiség-növekményben is megmutatkozhat. Bár a sorközvetett virágos sávok hatására sokszor nemcsak a vadméhek egyed-, hanem fajszáma is megnő, a terménytöbbletben nem mindig érdemes bízni. Egy friss, áttekintő tanulmány szerint a virágos sorközvetések és hasonló agroökológiai praktikák jellemzően kisebb mértékű termésveszteséget eredményezhetnek, lévén a sorközvetett növények bizonyos mértékig versenytársai lehetnek a kultúrnövénynek. Ugyanakkor ezen praktikák az ízeltlábú-együttesek egyed- és fajszámát nagyobb mértékben tudják növelni, mint amilyen mértékben terméskiesést okozhatnak. Virágos növények sorközvetésével a hasznos ízeltlábú szervezetek egyed- és fajszáma eredményesen növelhető számos állókultúrában. Ugyanakkor ezen hasznos szervezetek nem feltétlenül fogják korlátozni a kártevők egyedszámát, mert sokszor a sorközből nem terjednek át a kultúrnövényre, esetleg pont nem az adott kultúra kártevőit preferálják zsákmányként. A kártevők egyedszáma és a kártétel mértéke viszont nem is szokott nőni, mivel a kártevők elsősorban a kultúrnövényhez kötődnek, nem pedig az egyéb, sorközvetett növényekhez, így felszaporodásuktól nem kell tartanunk. Bár terméstöbbletet vagy épp kártevő-kontrollt nem feltétlenül várhatunk, a sorközvetés mindenféleképpen alkalmas a hasznos ízeltlábú szervezetek támogatására és a termesztés fenntarthatóbbá tételére.

Köszönetnyilvánítás

Köszönet illeti a kézirat átnézéséért dr. Miglécz Tamást és dr. Tóth Ferencet, illetve a vizsgálataink helyszínét biztosító szőlész partnereinket. A kutatás megvalósítását a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH), az Európai Unió LIFE programjának VineAdapt (LIFE19 CCA/DE/001224) projektje, és az Agroecology-TRANSECT (Grant ID: 101060816; HORIZON-CL6-2021-CLIMATE-01-05) támogatja.


A cikk szerzője: Dr. Mezőfi László (Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet)

Megjelent az Agrofórum 2024. áprilisi lapszámában

Felhasznált és ajánlott források

Eisenhauer, N., Ochoa-Hueso, R., Huang, Y., Barry, K. E., Gebler, A., Guerra, C. A., ... & Türke, M. (2023). Ecosystem consequences of invertebrate decline. Current Biology, 33(20), 4538-4547.

Fountain, M. T. (2022). Impacts of wildflower interventions on beneficial insects in fruit crops: A review. Insects, 13(3), 304.

Földesi, R., Kovács‐Hostyánszki, A., Kőrösi, Á., Somay, L., Elek, Z., Markó, V., ... & Báldi, A. (2016). Relationships between wild bees, hoverflies and pollination success in apple orchards with different landscape contexts. Agricultural and Forest Entomology, 18(1), 68-75.

Judt, C., Korányi, D., Zaller, J. G., & Batáry, P. (2023). Floral resources and ground covers promote natural enemies but not pest insects in apple orchards: A global meta-analysis. Science of The Total Environment, 903, 166139.

Marja, R., Albrecht, M., Herzog, F., Öckinger, E., Segre, H., Kleijn, D., & Batáry, P. (2024). Quantifying potential trade-offs and win-wins between arthropod diversity and yield on cropland under agri-environment schemes–A meta-analysis. Journal of Environmental Management, 353, 120277.

Mezőfi, L., és Miglécz, T. (2023). Fajgazdag sorköztakaró növényzet alkalmazhatósága a szőlő fenntartható növényvédelmében. Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi), Budapest. Link: https://doi.org/10.13140/RG.2.2.14300.56962

Pfiffner, L., Laurent, J., Cahenzli, F., Maren, K., Weronika, S., & Lene, S. (2018). Sorköztakaró aljnövényzet létesítése virágzó évelőkből – a megőrző biológiai védekezés eszköze gyümölcsültetvényekben. Magyar átdolgozás – ford. és szerk.: Mezőfi, L., és Miglécz, T. (2023). Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi), Budapest. Link: https://www.fibl.org/fileadmin/documents/shop/1735-viragzo-evelokbol.pdf

Samu, F., Szita, É., Botos, E., Simon, J., Gallé-Szpisjak, N., & Gallé, R. (2023). Agricultural spider decline: long-term trends under constant management conditions. Scientific Reports, 13(1), 2305.

Tholt, G., Kis, A., Medzihradszky, A., Szita, É., Tóth, Z., Havelda, Z., & Samu, F. (2018). Could vectors’ fear of predators reduce the spread of plant diseases?. Scientific Reports, 8(1), 8705.

Valtonen, A., Hirka, A., Szőcs, L., Ayres, M. P., Roininen, H., & Csóka, G. (2017). Long‐term species loss and homogenization of moth communities in Central Europe. Journal of Animal Ecology, 86(4), 730-738.

Támogatók

  
Az oldalt fejlesztette:

Biztos vagy benne?


Mégsem Igen