Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet
Élvonalbeli kutatás Ökológiai szemlélet Fenntartható jövő

Támogasd a munkánkat! hu en

Keresés


Szabadszavas keresés

Kategória

Téma

(Kijelölés törlése)
Keresés

Kosár tartalma

0 tétel van

Fizetendő:

Szállítási díj nélkül
Az összeg az ÁFÁ-t tartalmazza

Kosár Megrendelem  

bioszója, szója, Szójatermesztés, ökológiai szójatermesztés   2021. június 11. Növényvédelem

A szójatermesztés fontosabb kórokozói és kártevői

2021. évi 9. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

A konvencionális szójatermesztéshez hasonlóan, amely jelenleg 60 000 hektár környékén stagnál, az ökológiai szójatermesztés sem növekszik olyan dinamikusan, mint ahogyan azt az agro-ökológiai adottságaink lehetővé tennék. Bár az elmúlt években csaknem megduplázódott a korábbi 1000 ha körüli terület, a termelés volumene még mindig nem elégíti ki a hazai és export szükségleteket. 

A szója a többi maghüvelyeshez képest érzékenyebb a klimatikus adottságokra, az évjáratok ingadozó terméseredményeket mutatnak. Gondos fajtaválasztással, megfelelő agrotechnikai eljárásokkal a terméseredményeket pozitívan lehet befolyásolni. Fontos kiemelnünk, hogy a szója a vetésforgó szempontjából és piaci szerepét tekintve is egy értékes kultúra, érdemes foglalkozni a termesztésével, de stabil terméseredményekhez szakmai felkészültség kell. 

Az ÖMKi ennek érdekében folytat kutatásokat az MNVH vetésforgó bővítése szójával projektjén belül, ahol a szójatermesztés egyes agrotechnikai elemeit valamint fajtáit teszteljük ökológiai termesztési feltételek mellett. Így például on-farm és kisparcellás módszerekkel a másodvetést, amit őszi árpa, illetve őszi takarmánykeverék után vizsgálunk, vagy olyan input anyagok alkalmazását, amelyek hatékonyabbá teszik a hagyományos magoltást. Fontos eleme ennek a projektnek, hogy bevonjuk azokat a hazai szója vetőmag piacon újdonságként megjelent szuperkorai fajtákat, amelyek a másodvetést lehetővé teszik. A termesztéstechnológia vizsgálatát pedig olyan új elemekkel egészítjük ki, mint pl. a mulcsba vetés, ami a szójatermesztés egyik sarkalatos kérdésére, a gyomszabályozásra kínál egy lehetséges alternatívát. 

Az EIP Agri pályázathoz tartozó projektben az ökológiai és low input termesztési modellek hatékonyságát vizsgáljuk on-farm kutatási módszerekkel, ami a konvencionális termesztők számára is jól hasznosítható információkkal szolgálhat. A zöldítési támogatás előírásrendszerének változása miatt ugyanis a herbicidek helyett a megfelelő agrotechnikával és fajtaválasztással tudunk az ökológiai gazdálkodásban eredményesen gazdálkodni. A fajtaválaszték a szójatermesztésben is folyamatosan bővül de fontos a fajták ökológiai termesztésre való alkalmasságának vizsgálata is.

Bár a szójatermesztés alapos szakmai felkészültséget igényel, általában a szántóföldi növénytermesztő üzemekben rendelkezésre álló agrotechnika (azaz a kapásnövények termesztési gépsora) felhasználásával a szója vetésforgóba illeszthető.  

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a szója termesztése bio feltételek mellett egyáltalán nem lehetetlen feladat. Kellő odafigyeléssel igencsak jövedelmező tevékenység. Ugyanakkor ismerni kell a szójára leselkedő biotikus veszélyeket is, amelyek szélsőséges esetekben akár a teljes állomány tönkretételére is képesek lehetnek.

A gyomok mindenütt jelen vannak

A szójának, ellentétben pl. a kalászosokkal, nincs kialakult, az adott kultúrára jellemző gyomflórája. Mivel nagyon meleg igényes növény, így a gazdálkodók a napraforgó és a kukorica után szokták csak általában elvetni. Ezzel a lépéssel, illetve a vetőágy készítéssel általában sikerül is megszabadulni a területen levő T1, T2 és T3 életformájú gyomoktól. Maradnak az évelő gyomok, valamint a T4-es életformájú, szintén meleg igényes, sok esetben nagy, elfekvő magvú gyomok. Ezek sok esetben egyszerre kelnek és együtt fejlődnek a szójával. Egy ilyen helyzetben a fiatal korában meglehetősen lassú fejlődésű, kissé élhetetlen szóját a területen levő, agresszív gyomflóra könnyedén elnyomhatja. 

A szója gyomszabályozása ökológiai termesztésben mechanikai módszerekkel végezhető el, elsősorban gyomfésűzéssel és gépi kultivátorozással, esetleg kiegészítő kézi kapálással. A kézi kapálás élő munkaerő igénye rendkívül nagy és igencsak költséges beavatkozás. Ugyanakkor jól elvégezve szinte gyommentes állományt hagy maga után. A kultivátorozás sokkal olcsóbb, viszont a sorokban esetleg még mindig maradhat olyan mennyiségű gyom, amely a szóját durván vissza tudja szorítani. Bármelyik megoldást is választjuk, azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a vetést minimum dupla gabona sortávval, vagy inkább ennél nagyobb sortávval végezzük. Sűrűsoros elrendezésben a gépi kultivátorozás nem kivitelezhető és a kézi kapálás is rendkívül lassú lesz. A gyomfésű az ökológiai növénytermesztő üzemek alapgépe vetés után, kelés előtt vakboronálásra, de később, állományban a talajállapothoz és a növény fejlettségi állapotához beállított erősségű rugókkal többször is alkalmazható. Ez az eszköz a teljes felületen, tehát a sorokban és a sorközökben is ritkítja a gyomokat, gyökerüket kihúzva a talajból, vagy betakarva azokat.

Igazság szerint a jól elvégzett gyomszabályozás az alapja a bioszója növényvédelmének. Gazban álló szója állományokban a gyomok direkt elnyomó és konkurens hatása mellett az indirekt kártétel is jelentős lesz. A gyomos szójában sokkal jobban megmarad a nedvesség, amely a baktériumos levélfoltosságok és a szójaperonoszpóra felszaporodását idézheti elő. A sűrű növényállományban a különböző állati károsítók, mint pl. az ázsiai márványos poloska is szívesebben megtelepszik. Jól bio szóját csak hatékony mechanikai gyomirtásra alapozva lehet termeszteni.

Kevés, de veszedelmes kártevő 

A szójának alapvetően nincs túl sok károsítója, specializálódott kártevője pedig szinte csak egy van. Ugyanakkor a polifág károsítók is képesek lehetnek akár az állomány létét is veszélybe sodorni. Kelés után nem sokkal a szóját a különböző fiatalkori kártevők (barkók, gyalogormányosok) támadhatják meg. Károsításuk nyomán akár a kelő növény teljes föld feletti része is a táplálkozásuk áldozatául eshet. Ugyanakkor gyakran a fiatalkori kártevők a szója kelésének idejére már be is fejezik táplálkozásukat, így sok esetben csak a kelleténél korábban vetett állományok szenvednek el durvább kártételt. 
 

A barkók tönkretehetik a kelésben levő szója vetéseket

Kézen fekvő a védekezés lehetősége is: ne vessük korán a szóját! A hideg talajban lelassult fejlődésű növények sokkal tovább vannak kitéve így a talajszinten támadó, falánk bogarak támadásának. A kezdeti fejlődés gyorsítása (akár egy kelesztő öntözéssel is) bármilyen eszközzel lerövidíti azt az időt, ameddig a fiatalkori kártevők veszélyesek lehetnek a szója állományra. Lehetőség szerint kerüljük az évelő pillangós állományok, főleg az idős, netán már feltört, kiszántott táblák közelségét, mivel ott ezen károsítók populációja sokkal magasabb, mint bárhol a szántóföldeken. 

Idő szerinti sorrendben a szója szinte egyetlen, részben erre a növényre specializálódott kártevője, a bogáncslepke (Vanessa cardui) az, amely súlyos károkat okozhat a szója lombozatában. Ez a kártevő egy tipikus vándorlepke faj, amely hazánkban általában nem is szokott áttelelni. Ősszel az utolsó nemzedék imágói délre, Bulgária és Görögország, Észak-Afrika területéig húzódnak le és a mediterrán régió sokkal enyhébb körülményei között vészelik át a telet. Tavasszal sokszor már igen korán, február vége felé elkezdik az áttelelt lepkék az észak felé való vándorlást. Magyarország területét a migráló nemzedék általában május hónapban éri el. A bogáncslepke nem minden évben vonul fel nagy populációval hazánkban, így ellene csak a nagy egyedszámot produkáló években szükséges védekezni. Abban az esetben számíthatunk a hernyók megjelenésére és kártételére, ha a földjeink környékén virágzó, nektártermelő növényeken, például bükkönyön, de akár hársfán, nagy számú kifejlett lepkét találunk, amelyek nappal repülnek.  Tömeges jelenlétük és repülésük rendkívül feltűnő. A bogáncslepke hernyói - már csak a nevükből adódóan is - szívesen fogyasztják ugyan a különböző fészkes virágzatú növények lombozatát, de szója jelenlétében döntően azon táplálkoznak.  

Bogáncslepke hernyója és lombkártétele

Egy pár hernyó általában nem tud gondot okozni egy jól beállt szója állományban, de amennyiben a délről beözönlő nemzedék rendkívül nagy létszámú, vagy nagy mennyiségű károsító találkozik kisméretű növényekkel (ez másodvetésben könnyedén előfordulhat!), akkor a bogáncslepke hernyóinak károsítása totális lombveszteségbe torkollhat, amely akár a szója állomány megsemmisülésével is járhat. A szőrös, zöldesszürke színezetű hernyók nem igazán rejtőzködnek, teljesen nyíltan táplálkoznak.  A hernyók gyakorlatilag valamennyi Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítmény iránt fogékonyak, így leküzdésük nem jelent problémát. Sokkal inkább a védekezés jó időzítése. A lombozat károsodásának minimalizálása és a hatékonyság növelése érdekében lehetőleg minél fiatalabb hernyók ellen irányuljon a védekezés! A fiatal hernyókat viszont nehezebb észrevenni a lombozaton, az általuk okozott rágás is még minimális, így csak a rendszeres, gondos állományszemlézéssel lehet megállapítani a szója állományban tartózkodó károsítók mennyiségét és azok fejlettségét is. 

Bogáncslepke imágója

A szója számára már a virágzás és a termés növekedés időszakában leselkedik még egy nagy veszély, a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) hernyóinak károsítása. Ez a károsító szintén egy vándorlepke, bár inkább belső vándor faj, mivel populációjának egy része szinte a teljes tenyésző területén áttelel. Igaz ez hazánkra is, bár a bábállapotban áttelelő károsító szinte minden évben csak igen alacsony százalékban képes nálunk áttelelni.  

A gyapottok bagolylepke polifág hernyója a generatív serveket, így a termést károsítja

A jelentős gondot a délről, a mediterrán régiókból érkező hatalmas, aktívan és jól (ellenszélben, a talajhoz közel) repülő inváziós lepke népesség jelenti, amely a hazai populáció méretét egyik napról a másikra hirtelen 2-3 nagyságrenddel is megnövelheti. Ennyi lepke utódainak pedig jókora mennyiségű táplálék szükséges a zavartalan fejlődéshez. 

A gyapottok bagolylepke esetében a táplálkozás tekintetében van azért némi „különcség”. Ahhoz, hogy később a hernyókból a bábozódás után kikelő imágók szaporodó képesek legyenek, kell némi tokoferol, amelyet csak generatív növényi szervekben találnak meg. Ezen ok miatt a károsító hernyói kizárólag a szója bimbóit, virágait és fiatalabb, még nem kőkemény magjait fogyasztják. Vegetatív szerveket, pl. leveleket csak akkor fogyasztanak, ha éppen szükséges, vagyis az útjukban van. 

Gyapottok bagolylepke hernyójának kártétele szója hüvelyein 

A gyapottok bagolylepke alapvetően szélsőségesen polifág károsító és szinte minden, nem durván mérgező növény generatív szervein képes kifejlődni. Hazánkban a kukorica termését rendkívül nagymértékben szereti károsítani. Ugyanakkor a már kőkemény terméseket a fiatalabb hernyók nem igazán képesek megrágni. Szójában így főképp a nyár végén, ősz elején jelenik meg, amikor sok kukorica állományban már páncél keménységűek a szemek, a soron következő nemzedék már nem igazán rak petét a kukoricára, hiszen a fiatal hernyók azon gyakorlatilag éhen halnának. Ekkor kerül célkeresztbe a kártevőnél a szója, amely ilyenkor még javarészt zöld, a termések még nem túl kemények, táplálkozásra még alkalmasak.  

Fokozott a veszély akkor, ha másodvetésű szójára lel ez a károsító. Ilyen esetben igen nagy eséllyel az a másodvetésű szója állomány a környék egyetlen olyan, ehető szaporító szervekkel rendelkező növény állománya, amelyen képesek lehetnek a hernyók kifejlődni. Ezekben az esetekben a környék összes gyapottok bagolylepke imágója ott fog nyüzsögni, párosodni és petéket rakni. Erre a nem túl szerencsés lehetőségre már előre készülni kell. 

A károsító hernyók a szóján nem igazán tudnak elbújni, így könnyen észrevehetőek. Fontos, hogy a lehető legfiatalabb korú hernyók ellen védekezzünk, így igencsak célszerű a lepkék egyedszámának folyamatos figyelése, amelyre szexferomon csapdák kiválóan alkalmasak. Célszerű - főképp másodvetésű állományban – a befogásra kerülő imágók hatalmas mennyisége miatt a varsás csapdák használata. A fogási csúcs után pár nappal már tömegesen lehet észlelni a károsító petéit a bimbókon, virágokon, hüvelyeken. Mivel a szója igencsak szőrös növény, sokszor a lerakott peték nehezen vehetőek észre. Ugyanakkor a petéből nem régen kikelt, fiatal hernyók már könnyebben érzékelhetőek. A kis hernyók teste szinte még üvegszerűen átlátszó, nem tarkák, színesek, mint az idősebbek. Viszont a mozgásuk elárulja őket.  

A gyapottok bagolylepke esetében a Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítmények csak a legfiatalabb hernyó nemzedék ellen adnak kielégítő eredményt. A már fejlettebb hernyók ellen hatékony a spinosad hatóanyagú Laser, de használatához szükséghelyzeti engedély szükséges. Mivel a szükséghelyzeti engedély megszerzése is időbe telik, javasoljuk, hogy időben készüljenek erre a helyzetre, időben kérjék meg a szükséghelyzeti engedélyt. 

A szója hatalmas, zöld lombtömege nagyon sok állatnak nyújt életteret, köztük sajnos a hazánkba nemrég behurcolt ázsiai márványos poloskának (Halyomorpha halys) is. Ez az invazív kártevő időnként hatalmas populációkat nevel a szója állományokban. Kártétele nehezen észrevehető, de a bimbók, virágok, fiatal termések szívogatásával azok elrúgását előidézve indirekt módon jókora terméskiesés okozására lehet képes. A kártevők petéiket sorokba rendezve, jókora csoportokban a levelek fonákjára helyezik. A kikelő fiatal, eleinte fekete színű lárvák a szója különböző zöld részein szívogatnak, de idősebb korban egyre inkább rászoknak a generatív szervek szívogatására.  

Az ázsiai márványos poloska gyakori a szójában



Ázsiai márványos poloska tojáscsomója



A kártevő ellen meglehetősen nehéz a védekezés, mivel az igazán hatékonynak tekinthető készítmények (NeemAzal, Laser) a szójában nem engedélyezettek. A szükséghelyzeti engedély birtokában felhasználható Pyreguard tudja leginkább visszavetni a poloskák populációját. Mivel a szója (fajtától és körülményektől függően) hatalmas lombtömeget tud növelni, a hatékony védekezéshez mindenképpen szükséges a kijuttatási technológia olyan megválasztása, beállítása, amely a készítményt a lehető legtöbb helyre eljuttatja a szója állomány lombozatába.  

Kevés, de nem veszélytelen kórokozó 

A szójára veszélyes növényi kórokozók közül elsőként a szója mozaik vírus érdemel figyelmet, mivel a vegetációs időszak elején egyszerre, akár teljes állományt érintően léphet fel. Mint a mozaik vírusok legtöbbje, nem perzisztens vírus, így akár mechanikailag, pl. a gyomirtó kézi kapálások során is könnyedén átvihető egyik növényről a másikra. Erre sok esetben nincs is szükség, mivel ez a kórokozó maggal kiválóan terjed és gyakori, hogy néhány termelő teljesen fertőzött magtételt vet el. Ez leginkább a nem ellenőrzött, kétes eredetű szaporító anyag használatának következménye. 

A szója mozaik vírus a lombleveleken leggyakrabban hólyagos elváltozásokat okoz, de hűvösebb időjárás esetén a klasszikus, sárga mozaik foltosság is megjelenhet a leveleken. Egy erőteljes vírusfertőzés akár a termés felét is elviheti, így ez a kórokozó meglehetősen nagy kártételre képes. A védekezés alapja az ellenőrzött, vírusmentes vetőmag használata. Érdemes a termesztett fajták nemesítői fajtaleírásait is átnézni, mivel van már jó néhány rezisztens fajta is. Ugyancsak vannak termesztésben toleráns szójafajták is. Ezeken a vírus tünetei a leveleken kialakulnak ugyan, de a termésre a vírus jelenléte semmilyen hatást sem gyakorol.  

Ilyen fajták termesztése esetén a szója mozaik vírusának kártételétől nem kell tartani. Fogékony fajta termesztése esetén ugyanakkor semmiféle védekezési lehetőségünk sincs a kórokozó ellen. Egyedül a terjedését lassíthatjuk az állományban a mechanikai átvitelre lehetőséget nyújtó tevékenységek lehetőség szerinti minimalizálásával. 

A szója szinte minden évben a csapadékosabb időszakokban elfertőződik valamilyen mértékben a baktériumos barna levélfoltossággal. Okozója, a Pseudomonas syringae pv. glycinea baktérium javarészt a növényi maradványokon telel át. Mint szinte minden kórokozó baktérium, kedveli a nedves, párás, ugyanakkor meleg környezetet. Szinte mindig a legalsó levélszinteken jelentkezik először nedves, sárgás foltok képében, amelyek később összefolynak, közepük elbarnul, elhal. A megtámadott levelek egy idő után lehullanak. Nedvesebb évjáratokban ez a betegség az átlagnál fogékonyabb fajtákon számottevő lomb veszteséget is okozhat. Ellene nagyon jó hatású a széles sortávú művelés az uralkodó széliránnyal párhuzamos sorokkal. Ezzel a módszerrel még a lomb záródás után is lerövidíthető a levelek nedvesség borítása, amely a bakteriózis melegágya. A szója bakteriózisa ellen erősebb fertőzés esetén érdemes valamelyik engedélyezett réz tartalmú készítményt is használni. Az alsó levél emeletek minél jobb permetlé fedettsége érdekében célszerű lehet speciális, a sorközökbe belógatott szórófejekkel végrehajtani a kezelést és nagy lombtömegű állomány esetében ne spóroljunk a permetlé mennyiségével sem! 

A szója gombás eredetű betegségei közül leginkább a fogékony fajtákon jókora lombveszteség okozására is képes szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica) érdemel figyelmet. Ez a kórokozó a leveleken okoz kisebb sárga foltokat, ezzel egyidejűleg a fonákon fehéres – halványszürke konídiumtartó kötegek találhatóak. A peronoszpóra később a hüvelyeket és a szemeket is megfertőzheti. Meleg és nedvesség igényes kórokozó. Ellene rezisztens fajta nincs, de az egyes termesztett fajták között fogékonyság tekintetében meglehetősen nagy a különbség, amelyről a fajtaleírásokból informálódhatnak a termesztők. 

A peronoszpóra elleni védekezés alapja e kórokozó esetében is a fertőzéstől mentes, ellenőrzött vetőmag használata. Ezzel már eleve ki lehet küszöbölni a fertőzött csíranövények okozta kockázatot a területen. A kevésbé fogékony fajták használata, az ismeretlen kórtani pedigréjű fajták termesztésének kerülése az átlagos nedvességű évjáratokban is a védekezési küszöb alatt tarthatja ezt a kórokozót. A széles sortáv és a sorok helyes tájolása ugyanolyan hatékony a peronoszpóra ellen is, mint a bakteriózis ellen. A réz hatóanyagú készítmények is eredményesen használhatóak a kórokozó ellen. A minél jobb permetlé borítás elérése céljából a bakteriózis esetében írt permetezési technikák a peronoszpóra esetében is erősen ajánlottak.  

Bármely kórokozóról legyen is szó a szója állományokban, időben történő észlelésük elengedhetetlen a hatékony védekezéshez. Ez csak gondos és rendszeres állományszemlézés útján érhető el. Mivel a legtöbb betegség a legalsó leveleken jelentkezik először, így ezek észleléséhez be kell menni az állományba és a növények aljától a tetejéig tüzetesen végig kell vizsgálni az állományt több ponton is.  

A szója mellett a földúton haladó terepjáróból való „szemlézés” semmit sem ér. A kártevők, kórokozók legelső tünetei, egyedei így nem vehetőek észre. Ha már így, távolból is látszik valamilyen károsító, illetve jelenlétének tünetei, akkor ott már számottevő mértékű kártétel is bekövetkezett. A gondos szója termesztőnek pedig pont az a célja, hogy ezt megakadályozza, illetve elviselhető mértékűre csökkentse. 

Borítókép: Mozaik vírus tünetei szóján
Fotók forrása: ÖMKi

Az összes eddig megjelent felhívás itt érhető el.

Kapcsolódó tartalmak és további cikkek ebben a kategóriában

2020. december 14.

Hír
Szakmai fórum az ökológiai szójatermesztés jegyében

A fenntartható, low-input, illetve ökológiai szójatermesztés fejlesztését tűzte ki célul az ÖMKi abban az az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatásával megvalósuló projektben, amelynek gyakorlati megvalósítása 2020-ban indult, négy szójatermesztő gazdaság bevonásával.

Részletek
2019. április 12.

Hír
Szakmai műhelymunka Martonvásáron az ökológiai szójatermesztés jegyében

Az ÖMKi a szántóföldi diverzifikáció és az ehhez kapcsolódó új termékpályák témájában, a bioszója termesztésre fókuszálva tartott 2019. március 27-én szakmai műhelymunkát az MTA martonvásári Kutatóintézetében.

Részletek
2020. szeptember 24.

Hír
Szakmai nap a bioszója termesztésről

Az ÖMKi a bioszója termesztésre fókuszálva tartott 2020. szeptember 10-én szakmai napot Püskin és Győrsövényházán.

Részletek

Kapcsolódó és további elemek a Shopban

Kiadvány
Ökológiai szójatermesztés Európában

A legősibb kultúrnövények közé sorolható szója [Glyci- ne max (L.) Merril] a pillangósvirágúak családjához tartozik. Nagy (40 %) és kedvező aminosav-összetételű fehérjetartalmának köszönhetően jelentősége az utóbbi évtizedekben mind az emberi táplálkozás, mind az állati takarmányozás terén folyamatosan nőtt. 

Részletek

Kiadvány
Szója fajta- és termesztés-technológiai tesztek ökológiai gazdaságokban - 2017

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

A világ szójatermesztése 2017-ben már meghaladta a 330 millió tonnát, ami az előző évekhez hasonlóan mintegy 10-12 %-os éves növekedést jelent. A szója iránti világpiaci kereslet gyorsabban nő, mint a kukorica, búza vagy a rizs esetében, aminek legfőbb oka a hús (állati fehérje) és ezáltal a szója alapú takarmányok iránti kereslet növekedése a sertés, baromfi, tenyésztett hal és tejelő tehén ágazatokban.

Részletek

Kiadvány
Szója fajta- és termesztés-technológiai tesztek ökológiai gazdaságokban - 2018

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

A világ szójatermesztése 2018-ban 340 millió tonna körül alakult, aminek 95 %-a GM szója. A folyamatosan növekvő termésmennyiség ellenére a 2017-2018-as szezonban a felhasználás mennyisége meghaladta a termelést, ami az átmenő készletek csökkenéséhez vezetett.

Részletek

Támogatók

  
Az oldalt fejlesztette:

Biztos vagy benne?


Mégsem Igen