Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet
Élvonalbeli kutatás Ökológiai szemlélet Fenntartható jövő

Támogasd a munkánkat! hu en

Keresés


Szabadszavas keresés

Kategória

Téma

(Kijelölés törlése)
Keresés

Kosár tartalma

0 tétel van

Fizetendő:

Szállítási díj nélkül
Az összeg az ÁFÁ-t tartalmazza

Kosár Megrendelem  

A napraforgó fontosabb kórokozói és kártevői 

2021. évi 10. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

A napraforgó a hazai, szántóföldi kapás kultúrák közül a burgonyával versenyezve az egyik „legbetegebb” növényünk. Kórokozók és kártevők hosszú sora áll készen arra, hogy a növényt, illetve a termést elpusztítsa, vagy számottevő mértékben csökkentse. Bár a kórokozók és kártevők minden évben felsorakoznak, hogy kivegyék a vámot a napraforgóból, e növény termesztése még bio feltételrendszerben is rentábilis lehet. A bio napraforgó mag jól eladható, keresett termék, és az összes hazánkban termeszthető olajosnövény (repce, len) közül a legkönnyebben termeszthető.   

Kártevők a fiatal napraforgó ellen 

Az állati károsítók tevékenysége döntően a fiatal, legfeljebb csillagbimbós állapotú napraforgó állományokat érinti. Korábban már említettük a talajlakó kártevőket, illetve a kelő növényekre veszélyes ormányosokat, barkókat. Sajnálatos módon még nincs vége a károsítók sorának, mivel a napraforgót nyár elején, de még a nagy nyári hőség és aszályos időszakok bekövetkezte előtt szinte minden évben veszélyezteti a levéltetvek fellépése. 

A napraforgóra alapvetően két, gazdanövényváltó, teljes életciklusú levéltetű faj veszélyes. A szilvafákon és a vadringlón (myrobalan), mint fásszárú gazdanövényeken áttelelő sárgaszilva levéltetű (Brachycaudus helichrysi) sokszor már nagyon korán, a napraforgó 4–6 leveles korában betelepül a fiatal növény tenyészőcsúcsa mellé, a levélkezdemények közé. Maguk a károsítók így nehezen vehetőek észre, legfeljebb kártételük, a ragyás, gyűrött felületű levelek, esetleg a csúcs elhalása utal jelenlétükre. A kecskerágón, bodzán áttelelő fekete répa levéltetű (Aphis fabae) általában valamivel később, 8–10 leveles korban települ be a napraforgó állományokba és jelenléte sokkal feltűnőbb a levelek fonákán elterpeszkedő fekete színű levéltetű kolóniák miatt.  


Fekete répa levéltetű kolónia fiatal napraforgón

 

Sárga szilva levéltetű telepe a napraforgó levélkezdeményei között


A levéltetvek többféle módon károsíthatják a növényeket. A jelentős, sőt erősen pazarló víz és tápanyag elvonás mellett a szívogatások nyomán keletkező sebzett felületeken később sebparazita gombák, mint pl. a szürkepenész (Botrytis cinerea) fertőzése is megindulhat. Bár a levéltetvek ellen a biotermesztésben is engedélyezett bármely olajos készítmény is jó hatásfokkal gyéríti a károsítók egyedszámát, egy igazi biotermesztő egy jó állapotú, kellő diverzitással rendelkező táblaszéli környezettel a betelepülő természetes ellenségekre támaszkodva könnyedén és költségek nélkül oldhatja meg ezt a problémát. A katicabogarak, zengőlegyek, különböző fátyolka és apró ragadozó poloska, valamint parazita fürkészdarázs fajok, ha kellő mennyiségben jelen tudnak lenni a területen, akkor igen gyorsan le tudják törni a kártékony levéltetvek tömegszaporodását. Meg kell említenünk a tábla méretének hatását is, az említett hasznos szervezetek ugyanis mindig a természetes, háborítatlan élőhelyekről mozognak a termesztett kultúrák belseje felé. Az a távolság, amit ezek a rovarok megtesznek, mindössze 50-100 m, ezért javasoljuk a hatékony biológiai védelem érdekében a mozaikos élőhelyteremtést és a táblaméretek csökkentését.


A ragadozó katicabogarak fontos természetes ellenségei a levéltetveknek


A levéltetvek támadása után igazság szerint súlyosabb kártételre már csak a vadak részéről kell számítani. A rőtvad (őz, dám, gímszarvas) nagyon szereti a fiatal bimbókat, virágokat. A vadkár elhárításában a termelő és a vadásztársaság (elméletileg) közösen érdekelt és kötelezett is. A termelőnek mindenképpen kötelessége a kár elhárítása, enyhítése érdekében megtenni, amit lehet. Hatékony vadriasztás tisztán mechanikai úton is elvégezhető, kémiai eszközök bevetése nélkül. Egyáltalán nem lehetetlen feladat. Ugyanakkor szarvasok, őzek már évtizedek óta ismert váltóira nem nagyon célszerű olyan növényt tenni, amelyet a vadak kedvelnek, így például napraforgót sem.


Vad okozta kártétel napraforgóban




Kórokozók népes hada 

A napraforgót általában már a szármegnyúlás fenofázisainak időszakától kezdődően folyamatosan támadhatja egyik legveszedelmesebb, bár az utóbbi években enyhén visszaszorulóban levő betegsége, a fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum). A kórokozó a talajban telel át micélium és kitartó képletek, szkleróciumok alakjában. Ilyenkor, nyár elején inkább csak a micéliumos fertőzés, azaz a szártő rothadás tüneteivel lehet találkozni.
A szárközép, a levélnyelek, majd később a tányér rothadásáért a gomba szkleróciumain kialakult termőtestekből, a gépjárműmotor szelepeire emlékeztető apotéciumokból kiszóródó aszkospórák, illetve az általuk indított fertőzések a felelősek.  

A kórokozó csak a talajfelszínen, vagy annak közelében levő szkleróciumokból fejleszt termőtesteket és csak sötét, napfénytől mentes környezetben. Ezért a túl sűrű, gyomos állományok teremtette környezeti feltételek kedveznek a gomba ivaros szaporodásának. Aszkospóra szóródás minden nagyobb csapadék után történik, a kórokozó majdnem a teljes érés időpontjáig támadja a napraforgót.  

Fehérpenészes szártőrothadás napraforgó állományban

 

A fehérpenészes rothadás ellen vannak engedélyezett mikrobiológiai készítmények, mint pl. a Contans WG, Polyversum, vagy talajra permetezve vetés előtt Polyversum Pro. Használatukkal számottevően csökkenthető a kórokozó által okozott növénypusztulások, megbetegedések száma. Ugyanakkor a biotermesztés során igencsak célszerű kihasználni minden olyan agrotechnikai és egyéb védekezési lehetőséget, amelyek a kórokozó ellen rendelkezésre állnak. A túl sűrű növényállomány hatása hasonló némileg a túlzott nitrogén ellátottsághoz. A felnyurguló növények fellazult szövetei sokkal könnyebben fertőződnek meg a kórokozó aszkospóráival. A vetésváltást sem érdemes négy évnél rövidebb ciklusúra tenni, mivel ez a fertőző anyag feldúsulását és a fertőzési nyomás erősödését eredményezheti. Érdemes nagyon gondosan választani a termesztésre szánt fajta, vagy hibrid vonatkozásában. A fajtaleírásokban, illetve a hazai poszt regisztrációs kísérletek eredményközléseiben egyértelműen megtalálhatóak az adatok az egyes fajták fogékonysága, vagy rezisztenciája tekintetében.   

Június közepére a 
Macrophomina phaseolina, amely alapvetően trópusi kórokozó, már megfertőzte a növényeket, de tünetei csak augusztustól fognak mutatkozni. Az általa okozott betegséget hamuszürke korhadásnak nevezzük, mivel a szár belsejében keletkező igen apró mikro szkleróciumok tömege miatt a bél állomány fehér helyett szürke lesz a beteg növényekben. A kórokozó szélsőségesen melegkedvelő, így a lazább, könnyen felmelegedő talajokban érzi igazán otthon magát. Ellene meglehetősen nehéz a védekezés, de a tápnövényeit nélkülöző, több éves ciklusú vetésváltás a fertőzöttség szintjét hatékonyan tudja csökkenteni. Sajnos, hasonlóan a fehérpenészes rothadáshoz, ez a kórokozó is igen polifág. Sok gyomnövényen is megél és egyes kukorica hibrideket is meg tud fertőzni. 

A napraforgót támadó, gombás eredetű betegségek közül az utóbbi évek során lassacskán kezd kiemelkedni az alternáriás levél és szárfoltosság. A kórokozó  gombák (Alternaria helianthi, Alternaria helianthificiens) rendkívül gyakoriak hazánkban. Ellenálló konídiumaik is áttelelhetnek, de a növényi maradványokon szaprofág „üzemmódban” sokáig kihúzzák ezek a kórokozók és folyamatosan termelik a növények fertőzésére alkalmas konídiumaikat. Ezért érdemes különös figyelmet fordítani a napraforgó tarlómunkáira és lehetőség szerint érdemes használni valamelyik engedélyezett tarlóbontó készítményt. Az alternáriás fertőzés minden esetben a levélen kezdődik, majd a gomba a levél ereket elérve azokon át eljut a szárba. a kialakuló szárfoltok idővel akár egybe is folyhatnak és súlyos fertőzés esetén könnyedén szártörést is okozhatnak. 

A napraforgó alternáriás betegsége leginkább a legyengült növények vámszedője, így a kiegyensúlyozott tápanyag ellátottságú állományok fertőzöttsége sok esetben töredéke az éhező, vagy a nitrogénnel túlzottan ellátott állományokénak. A bioterületeken is leginkább erre kell törekedni. Nem érdemes tehát követni azt a bevett és rossz gyakorlatot, miszerint a napraforgó az akár hosszú vetésforgó utolsó növényeként minden tápanyag visszapótlás nélkül kerül megtermelésre. A fajták és hibridek fogékonyságában is vannak hatalmas különbségek, amelyekről a fajtaleírásokban, illetve a NÉBIH és más, független kivitelezők által végzett kísérletek eredménytáblázataiban lehet tájékozódni. 

Szintén levél- és szárfoltot okoz az alternáriás betegségnél ritkább fekete szárfoltosság (Phoma macdonaldii) is. Fertőzésének módja és útvonala teljesen hasonló az alternáriás foltossághoz. Ez a betegség általában nem olyan súlyos, mint az alternáriás foltosság és nem szokott szártörést sem okozni. Viszont ritkább előfordulása miatt a termesztett genotípusok rezisztenciális tulajdonságai tekintetében alig van elérhető adat, információ. 

A szintén levél és szárfoltosságot, esetenként szártörést és szélsőséges mértékű terméscsökkenést okozó diaportés szárfoltosság (Diaporthe helianthi) az elmúlt évtized során olyan drasztikus mértékben visszaszorult, hogy gyakorlati jelentősége a napraforgó termesztésben napjainkban már nincs. 

A napraforgó állományokban a nyár folyamán évről évre egyre gyakrabban és egyre korábban jelenik meg a napraforgó rozsda (Puccinia helianthi). Ez az egygazdás rozsda faj egyelőre még nem okoz komoly problémákat, de ha ez a trend folytatódik, akkor 5–10 év múlva már számottevő betegsége lehet a napraforgónak. 

Még egy gomba fajról érdemes a napraforgó termesztés kapcsán megemlékezni. Ez a rhizopuszos rothadást okozó Rhizopus arhizus faj, amely normál esetben száraz tányérkorhadást okoz csak és igen késői fellépése miatt termés csökkenést gyakorlatilag nem tud előidézni. Az utóbbi 4–5 évben egyre gyakoribb, hogy a kórokozó korábban jelenik meg és a tányéron található levelek, illetve a legfelső levelek levélnyelein, esetleg a tányéron nedves rothadást idéz elő. Itt valójában alkoholos erjedés megy végbe, amelynek következményeként habos, alkoholos exudátum válik ki a levélnyelek sérülésein. Ez rendkívül nagy vonzó hatást jelent a helybéli rovar faunára. A legyek, lepkék, darazsak, vad- és mézelő méhek tömegesen iszogatnak a természet ritka áldásából és „áldoznak Bacchus oltáránál”. Ez viszont a méhészek számára nem éppen örömhír, mivel a lerészegedett méhek nem térnek haza a kaptáraikba, ráadásul mámoros állapotban olyan veszedelmes ragadozók társaságában mulatják az időt, mint a redősszárnyú darazsak. Ilyen esetekben érdemes értesíteni a méhészeket a betegség jelenlétéről, hogy ők szükség esetén és saját belátásuk szerint elköltöztethessék az állományt. 

Borítókép: Fehérpenészes tányérrothadás napraforgón
Fotók forrása: ÖMKi

Az összes eddig megjelent felhívás itt érhető el.

Kapcsolódó tartalmak és további cikkek ebben a kategóriában

2022. április 1.

Növényvédelem
Napraforgó fajtahasználat

2022. évi 3. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

Részletek
2021. június 1.

Növényvédelem
Támadni fog a fuzáriózis 

2021. évi 8. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

Részletek
2021. július 19.

Növényvédelem
Tarlók és árvakelések szerepe a növényvédelemben 

2021. évi 13. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

Részletek

Kapcsolódó és további elemek a Shopban

Kiadvány
A burgonya nitrogéntrágyázása ökológiai gazdálkodásban

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

Részletek

Kiadvány
Szántóföldi kutatások az ökológiai gazdálkodásban - 2015

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

A kalászos gabonák szántóföldi fajtatesztelése 2013-ban kezdődött. Az ÖMKi kutatásai jellemzően „on-farm” típusúak, azaz üzemi kísérleteken alapulnak, ezért a kutatási témák kialakításának, a kísérletek megválasztásának egyik fontos szempontja az egyszerű kivitelezhetőség. 

Részletek

Kiadvány
Spektrális útikalauz drónosoknak, avagy bevezetés a szántóföldi távérzékeléses monitorozásba

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

Részletek

Támogatók

  
Az oldalt fejlesztette:

Biztos vagy benne?


Mégsem Igen