A génszerkesztés is kimutatható – A GMO-vita legújabb fejezete
Habár az Európai Bíróság két éve úgy határozott, hogy a génszerkesztéssel előállított haszonnövények is a genetikailag módosított szervezetekre (GMO) vonatkozó szabályozás alá esnek, a GMO és a génszerkesztés mezőgazdasági alkalmazása körüli vita időről-időre újra fellángol.
Ez részben annak is köszönhető, hogy a génmódosítás és a génszerkesztés nem csupán tudományos módszer, hanem egy rendkívül gyorsan fejlődő iparág, a biotechnológia alapvető eszköze. Az általuk létrehozott élő szervezetek pedig komoly piaci értéket jelentő potenciális termékek. Habár a GMO témában megjelenő hírek gyakran azt a látszatot keltik, hogy a vita „Génmódosítás-e a génszerkesztés?” elvi jellegű, a kérdés valójában technológiai és üzleti.
A génszerkesztett növények és állatok ugyanis valóban nem tartalmaznak fajidegen géneket és gyakran csupán néhány nukleotidnyi változtatás történik az eredeti génszekvenciához képest. (A nukleotid a DNS lánc szerkezeti alapegysége olyan, mint egy betű az ABC-ben). Az eredmény azonban ennek ellenére nem különbözik attól, ami a hagyományos génmódosítás esetében történik: a DNS természetben nem előforduló, irányított és célzott módosítása, azaz génmódosítás történik mind a két esetben. Mivel a génszerkesztés alkalmazásakor a hagyományos GMO-k hoz képest a DNS-t valóban kisebb mértékben módosítják, a génszerkesztett növények esetében felmerült a kimutathatóság és megkülönböztethetőség problémája is, amely különösen aggasztó a GMO-kra vonatkozó jelölési kötelezettségek betartatása és a szennyeződések kimutatása szempontjából.
Ezért is kiemelkedő jelentőségű, hogy egy élelmiszerkereskedelmi vállalat és GMO-mentes élelmiszerekért dolgozó civil szervezetek csoportja, köztük az Ökogazdálkodók Nemzetközi Szövetsége, az IFOAM Organics Europe nemrégiben közösen jelentette be az első olyan molekuláris (qPCR) módszer kifejlesztését, amely alkalmas génszerkesztéssel létrehozott haszonnövények kimutatására. A közelmúltban megjelent tudományos közleményben az első, már kereskedelmi forgalomban lévő és génszerkesztéssel előállított, egy konkrét gyomirtószerként használt hatóanyaggal (sulfonylurea) szemben toleránssá tett repcefajta kimutathatóságát sikerült igazolni. Ez az eredmény cáfolja azokat a korábbi állításokat, amelyek szerint a génszerkesztéssel előállított haszonnövények nem különböztethetőek meg a nem GMO haszonnövényektől, és ezáltal nem is szabályozhatóak GMO-ként.
A módszer alkalmazásával lehetővé válik az Európai Unió tagországai számára, hogy ellenőrzések segítségével meggátolják ennek és más nem engedélyezett génszerkesztéssel előállított haszonnövénynek a bekerülését az EU élelmiszer- és takarmány-előállítási láncaiba. Eddig ugyanis nem volt eszközük az import, génszerkesztéssel előállított repce jelenlétének kimutatására, amelyet az USA bizonyos részein és Kanadában már termesztenek.
A génszerkesztés támogatóinak azonban továbbra is az a nem titkolt célja, hogy az Európai Unió lazítson a jelenleg érvényben lévő szabályozáson és az így előállított növények kikerüljenek a GMO rendelet hatálya alól. A génszerkesztés mellett szóló érvek lényegében azonosak a korábban a GMO-k mellett felsorakoztatott előnyökkel, amelyek közé tartozik a nagyobb terméshozamú, betegségellenáló, szárazság- és hőtűrő növények gyors előállításának (egyelőre a gyakorlatban nem bizonyított) lehetősége és a mezőgazdaság versenyképessége is.
A génszerkesztés azonban, lássuk be, nem csodaszer. Nem megoldás a klímaváltozásra, a túlnépesedésre, a lokális élelmiszerhiányra, és főleg nem záloga az élelmiszer önrendelkezésnek, a gazdálkodók ökonómiai kiszolgáltatottság-csökkentésének, de – a GMO-kat és a hozzájuk tartozó növényvédő szereket forgalmazó cégek bevételein túl – a mezőgazdaság versenyképességének sem.
A génszerkesztés egy új és forradalmi technológia, amelynek pozitív hatását zárt és kontrollált növényi rendszerekben viszonylag könnyű igazolni. A génszerkesztés nem szándékolt hatásainak vizsgálata, az általuk okozott evolúciós és ökológiai rendszereket érintő változások becslése és a tényleges termesztésben megjelenő előnyeik mérése azonban már sokkal bonyolultabb, sokszor kivitelezhetetlen feladat. Amíg pedig nem ismerjük részleteiben ezeket a hatásokat, a legjobb a jelenlegi, elővigyázatosság elvén alapuló döntés: a génszerkesztéssel létrehozott szervezetek minősüljenek továbbra is GMO-nak.
Dr. Szira Fruzsina
A szerző az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársa.
Okleveles biológus, Ph.D.
Forrás: greendex.hu
.jpg)
