2017. február 7-én az Országházban szervezett konferenciát a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács és a Magyar Természetvédők Szövetsége ’A fenntartható fejlődési célok megvalósítása Magyarországon’ címmel, melyen az ÖMKi is részt vett. A konferencián szakmai és civil szervezetek munkatársai tartottak előadásokat, melyekre parlamenti képviselők reflektáltak.

A konferencia célja az volt, hogy értékelje Magyarország helyzetét az ENSZ 2015 szeptemberében elfogadott új fenntartható fejlődési keretrendszere (Agenda 2030) tükrében. A dokumentum 17 célt és az ennek érdekében megvalósítandó 169 feladatot nevesít, mint pl. a szegénység és az éhezés csökkentése, a tudás növelése, a természeti tőke, a biológiai sokféleség megőrzése vagy a klímaváltozás elleni fellépés. A feladatok megoldása szoros együttműködést feltételez a gazdasági és társadalmi szervezetek részéről mind hazai, mind nemzetközi szinten.

A konferencián elhangzott, hogy Magyarországon már e dokumentum létrejötte előtt történtek lépések fenntarthatósági stratégiák kialakítása érdekében, a nemzeti erőforrások (természeti, humán, társadalmi, gazdasági) vizsgálata és értékelése már 2015-ben megtörtént. Ezek eredményei rámutatnak arra, hogy a fenntarthatóság alapvető nemzeti érdek is. Létrejött a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, mely intézményi keretet szolgáltat a hazai és nemzetközi feladatok összehangolására, a prioritások meghatározására. V. Német Zsolt államtitkár kifejtette, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi Program is része a fenntartható fejlődési programnak, élénkíteni kell az államközi együttműködést és a jó példák megosztását.

Az ENSZ akciótervet is elfogadott, ami intézkedési eszközrendszert és finanszírozási módokat is tartalmaz, de ez nem kötelező, hanem inkább keretrendszer jellegű. A tagállamok jelentési kötelezettséggel bírnak, legalább két alkalommal 2030-ig. 2015-ben 24, 2016-ban 40 állam tette ezt meg. Az Európai Bizottság közleményt adott ki Európa fenntartható jövője címmel (ENSZ.kormany.hu), amely az Agenda 2030 végrehajtásáról szól. Ebben a fejlődő országokkal való nemzetközi kapcsolatok megerősítése, ösztöndíjak, vízgazdálkodással és mezőgazdasággal összefüggő feladatok is meghatározásra kerültek.

Vida Gábor professzor előadásában kifejtette, 1970 óta az élővilág változatosságának fele eltűnt, ami leginkább azokat az országokat sújtja, ahonnan importálnak a gazdaságilag fejlett országok. A szegénységi mutatók nem javulnak, a tőke kevesek kezébe koncentrálódik. A párizsi klíma-referendumban foglaltak megvalósulása esetén is várható, hogy a mérsékelt égöv éghajlata szélsőségesebbé válik az északi féltekén. A gazdasági fejlődés célja maga az ember kellene, hogy legyen, és nem önmagában a gazdaság.

A konferencián riasztó adatok hangzottak el az ökológiai lábnyom vonatkozásában is: Az ökológiai lábnyom ma átlagosan 1,7 ha/fő, az USA-ban ennek ötszöröse, a fejlett európai országokban ennek háromszorosa, Magyarországon 1,7-szerese, míg Indiában és Kínában rövid időszak alatt a korábbi értékek kétszeresére emelkedett. A politika azonban nem tudja érdemben befolyásolni a gazdaságot, Európa ma 40%-kal több mezőgazdasági területet használ az élelmiszer-import miatt, mint ami rendelkezésére áll.

Globalizáció helyett lokalizáció, energia- és élelmiszer-önrendelkezés, helyi pénzeszközök, nem tőkekivitel, hanem a helyi gazdaság erősítése – ez mind a jelenlegi gazdasági tendenciákkal ellentétes irányú, de szükséges tényező lenne a fenntarthatósághoz.

Mindemellett az ENSZ dokumentum úgy értékelhető, hogy az első olyan célrendszer, ami mind a 195 országra érvényes teendőket tartalmaz, szemlélet- és életmódváltást feltételez, és a jelenlegi technológiák leváltását.

Záró gondolatként elhangzott, hogy Magyarországon Fenntarthatósági Nemzeti Fejlődési Profil megalkotása szükséges, ami az ország komparatív előnyeire alapozna, a globális szinten fejlesztést igénylő területekre összpontosítana, a nemzetközi jelentőségű hazai szektorokat tartalmazná, amelyek a többi ágazatra is húzóerővel bírnának. Ilyen lehet pl. a víz- és szennyvízgazdálkodás, az alacsony kibocsájtású energiarendszerek, az integrált városfejlesztés, vagy éppen a közlekedés.