b_200_150_16777215_00_images_rsz_dsc04051.jpg2016. november 24-25-én rendezte meg Budapesten nemzetközi kongresszusát a Duna Szója Egyesület (Danube Soy Association), melyen az ÖMKi is képviseltette magát.

Mint ahogyan Matthias Krön, a szervezet elnöke megnyitójában kiemelte, különös jelentősége van a kongresszus helyszínének. Magyarország a Duna menti szójatermesztési régió középpontjában fekszik, és az adottságai is kiválóak a szója termesztéséhez. A 2012-ben létrejött nemzetközi szervezet annak a csaknem 1,6 millió ha-os szójaterületnek kíván védjegye lenni, amelyik a több mint 3,8 millió ha-os európai szójatermesztő területből a dunai régióban fekszik, és mára már 16 ország szójatermesztői csatlakoztak hozzá.

A másik magyarországi vonatkozás, amelyet több előadó is kiemelt, a hazai kormány import fehérje kiváltására irányuló törekvése, ami szorosan összecseng a Duna Szója célkitűzéseivel: a régión belüli, biztonságos, GM mentes szójaellátással.

A résztevők száma megközelítette a 400-at, és a két nap alatt csaknem 40 előadás hangzott el. Ahogyan az a plenáris ülés előadásain is elhangzott, az egész mezőgazdálkodás sürgős átalakításra szorul a fenntarthatóság, a klímaváltozás mérséklése és az alkalmazkodás, valamint az egészséges élelmiszerellátás érdekében. A plenáris ülést bezáró fórumon a hazánkat képviselő Nagy István parlamenti államtitkár is kiemelte a fehérjenövény-termesztés növelésének jelentőségét az egész hazai agráriumra nézve.

b_200_150_16777215_00_images_rsz_dsc04048.jpg

A korábbi évekhez képest nagyobb hangsúlyt kapott a konferencián a genetikai átalakítások, illetve a peszticid-maradványok táplálkozás-élettani kockázata. Ugyancsak nagyobb hangsúlyt kapott a szója humán táplálkozásban betöltött szerepe, illetve növelésének globális pozitív kihatásai, amelyre Ursula Bittner, a Duna Szója Egyesület ausztriai menedzsere is felhívta a figyelmet előadásában.

Külön szekcióban foglalkoztak a GMO mentesség tanúsításának kérdéseivel, ami Magyarország számára is nagy kihívást jelent, a jelenlegi gyorstesztek ugyanis nem tudják kimutatni a 0,1 % alatti GMO szennyezettséget (általában 0,1-0,5 % között mérnek), így a hazai szabályozás szerinti zéró tolerancia igencsak megnehezíti és lassítja a laborvizsgálatokat is szükségessé tevő tanúsítások kiadását.

A szójatermesztés fejlesztési lehetőségeit bemutató szekcióban több előadás is foglalkozott a nemesítés aktuális trendjeivel, eredményeivel, a fajtaválasztás jelentőségével. Európa és Kína között olyan együttműködés jött létre a szójanemesítésben, amelynek során kiszélesedtek a nemesítési módszerek és a biológiai alapok, nagyobb terméspotenciálú, alkalmazkodó fajtákat illetve hibrideket eredményezve. Az Euralis Semences nemesítési programját bemutatva Patrice Jeanson kiemelte, hogy elsősorban az igen korai és korai fajták száma fog növekedni az elkövetkező években, ahol a termés minőségének javítását is kitűzték célul az „Early High Protein” nemesítési programjuk keretében. A tripszin-inhibitor tartalom kapcsán felvetődtek ennek mérési nehézségei, termőhely és évjárat által befolyásolt változékonysága is, és a hallgatóság több kérdést is intézett a nemesítőkhöz a témában, ami mutatja, hogy ez a minőségi paraméter is nagyobb figyelmet igényel a jövőben.

A szójatermesztés gyakorlati fejlesztésével foglalkozó szekcióban nagy hangsúlyt kapott a szójafajták hidegtűrésének precízebb vizsgálata, ennek kapcsán annak szükségessége, hogy a kukorica Cold-tesztjéhez hasonló vizsgálatnak vessék alá a szója vetőmagokat is, ami informálja a termelőket a korábbi vethetőségről. Az előadók a szója gyomosodásra való hajlamát a termesztés egyik legkritikusabb elemeként említették, bár ennek gyakorlati megoldásáról kevesebb szó esett. Christian Krumphuber az ausztriai 50 000 ha-os szójatermesztő terület vonatkozásában kiemelte, hogy Kelet-Ausztriában szinte csak öntözött körülmények között termelik a szóját, és az országos termésátlag 2,7-2,9 t/ha között volt az elmúlt aszályos években is. A 2016-os év ott is kivételesnek számít a 3,4 t/ha-os termésátlaggal. Kiemelte a kalászos elővetemény, a jó minőségű magoltás és a precíz betakarítás jelentőségét.

Olaszországban a szójatermesztő terület elérte a 300 000 ha-t, egyre gyakoribb a másodvetés, és figyelemre méltó az is, hogy elsősorban alacsony antinutritív-faktort tartalmazó keresztezésekből származó fajtákat alkalmaznak.

A várható jövőbeni volumennövekedés az európai szójatermesztésben optimista becslések szerint elérhetővé teszi a 30 %-os önellátást – fogalmazott Matthias Krön. Ehhez hozzájárulnak olyan nagy ívű fejlesztési programok is, mint amelyik az Osztrák Fejlesztési Ügynökség bevonásával csaknem 9 millió Euro értékben valósul meg 2017-től Moldovában.

A jelenlegi fejlesztési projektek részben már tartalmaznak ökológiai szójatermesztési elemeket, és remélhetőleg a jövőben ez a vonal is erősödik a Duna Szója keretein belül, Magyarországon megvalósuló fejlesztési programok által is.

Borbélyné Dr. Hunyadi Éva